Egy parasztház konyhai eszközei mit árulhatnak el a rég kor emberének az étkezési szokásairól? Valóban a tej és a kenyér volt a legalapvetőbb élelmiszer? Hányszor ettek naponta? A gazdasszony egész napját a konyhában töltötte? Ők is mást ettek ünnepnapokon? A résztvevők régi tárgyak segítségével a múltbéli utazáson vesz részt, ahol együtt fedezzük fel a népi konyha világát.

A parasztcsalásokban a kenyér volt a legalapvetőbb élelmiszer. Hiszen a gazdának, a családi letetet megszervező és irányító személy joga volt megszegni. Számos hiedelem és szokás kapcsolódik a kenyér készítéséhez.A foglalkozás keretében a résztvevő gyerekek megismerkednek  a régi gabonafajtákkal, a kenyér készítés lépéseivel eszközeivel, liszthez és kenyérhez kapcsolódó népi játékokkal, liszthez kapcsolódó betegségekkel (Szent Antal tüze).

Az őszi séták alkalmával gyakran zsebünkbe kerül egy-egy színes levél, makk, gesztenye, gubacs, fakéreg vagy más őszi termés. Az őszi szünetben egész napos foglalkozásra várjuk a gyereket, hogy megmutassuk mi minden készíthető ezekből az összegyűjtött kincsekből. Termésekből különféle állatfigurákat, manókat, csutkából bábokat készítünk.

Az Újvilágból származó kukoricát Szegeden a szegény sorsú családok termesztették. Számuk annyira jelentős volt, hogy egész városrészt neveztek el róluk, ahol az utcasarkokon fehér kendővel borított talicskákban árulták öreg asszonyok a főtt kukoricát.