Déri Frigyes, a Déri Múzeum alapítója és névadója nem csak vadászszenvedélyéről, természettudományi érdeklődéséről is közismert volt. Ennek megfelelően híres gyűjteményében a vadászfegyverek és trófeák mellett számos olyan műtárgy is helyet kapott, amely közvetlenül vagy szimbolikusan az élővilághoz köthető.

Vélhetően a japán művészet iránti vonzalma is – legalábbis részben – itt gyökerezik, hiszen a Felkelő Nap országának mesterei szinte tökélyre fejlesztették a természetes anyagok használatát és a természetábrázolást.

A múzeumalapító hagyatékában a legnagyobb számban a necukék képviselek a japán iparművészetet. Vásárlási naplójának feljegyzései szerint ebből a műtárgy-típusból 1916-1917-ben 26 különféle darabot vásárolt. A beszerzés forrásául az Au Mikado-t jelölte meg, a távol-keleti műtárgyak adás-vételének egyik legismertebb bécsi műkereskedését.

No, de mi is az a necuke?

A japán tradicionális öltözékeknek nem volt zsebük, így a személyes, felfüggeszthető (un. szagemono) tárgyakat, mint például a pipatartót, dohányzacskót, gyógyszertartót és az írószertartót az övön átfűzött selyemzsinórokra akasztották. Ezen tárgyak ellensúlyát képezték a zsinór másik végén a necukék.

A necuke az Edo-korban (1603-1868) kezdett divatba jönni, és a 19. század első felében élte virágkorát. A necuke-faragás témái és formakincse szinte kimeríthetetlen: a mítoszoktól a mindennapokig, a vallásos élményektől a költészetig bármi ihletként szolgálhatott a mestereknek. Leggyakrabban elefántcsontból vagy fából készültek, de a szegényebb embereknek (mivel nem csak szamurájok használhattak necukét!) olykor meg kellett elégedniük az olcsóbb anyagból, pl. kőből vagy gyökérből készült darabokkal.

A Japánba látogató nyugatiakat elbűvölték ezek az apró, ám tökéletes kisplasztikák, így jelentős részüket felvásárolták. A nagy népszerűség sajnos egy idő után (19.sz. második fele) minőségi romlást hozott magával, hiszen a mesterek egyre kevesebb munkaórát tudtak fordítani egy-egy darab megformálására.

1868 után, a régi viseletek változása (pl. a zseb megjelenése) és a külföldi kereslet növekedésével a necukék egyre inkább elvesztették gyakorlati funkciójukat, és fokozatosan műtárgyként önállósultak.

Anyanyúl kicsinyével

Ha a Déri-féle necuke kollekcióban olyan darabot kellene keresnünk, mely egyaránt jelképezi Déri Frigyes vadász- és természetszeretetét, valamint a japán művészet esztétikus természetábrázolását és misztikumát, nem kérdés, hogy a választás az un. Uszagi-necukére esne.

A szobrocska egy anyanyulat ábrázol kicsinyével. Anyaga elefántcsont, kivitelezése egyszerű, de igen harmonikus. Feltehetően 1868 után készült, mivel hiányoznak róla a fűzőlyukak.

A japán folklór és képzőművészet kedvelt motívuma a Nyúl (uszagi). Alakja számos mesében feltűnik (például a mocsit készítő Hold Nyúl története), illetve a japán zodiákus jegyek között is megtalálható. A hagyományok szinte kivétel nélkül pozitív szimbólumként tekintenek a nyúlra, ami ennek megfelelően a kreativitást, a családközpontúságot, a törődést és a kedvességet jelképezi. Érdekesség, hogy az egyik legismertebb japán történelmi személy, Tokugava Iejaszu (1543-1616), Japán egyesítője és a Tokugava sógunátus alapítója a Nyúl évében született.

Kovács József Dénes történész