A kivetkőzés kifejezés arra a folyamatra utal, amikor a parasztság a tradicionális falusi népviseletet elhagyva, városi esztétika szerint kezdett el öltözködni. Ezt a folyamatot dolgozza fel szobraiban Tóth Lala textilművész, aki Korniss Péter fotográfus munkájából inspirálódva kezdett el foglalkozni a paraszti kultúra hanyatlásával az öltözeten keresztül.

„A népviselet elhagyásának ugyan különböző okai lehettek (gazdasági ok, vélt társadalmi felemelkedés, kényelem, félelem, lázadás), az egyéni elbeszélések szerint ez a cselekedet minden érintett életében fontos, érzelmileg megterhelő eseménynek, mérföldkőnek számított. Az öltözet gyakran a személyiség kifejezésére szolgál, ugyanakkor az egyén és a viselet oda-vissza hatnak egymásra — ez magyarázza a kivetkőzés identitásformáló erejét. A ruhaszobrok az immáron kiüresedett népviseletek szimbólumai: a tradicionális magyar viselet törékeny, mégis monumentális emlékművei. Kötött anyagból készültek, ezzel is utalva a már eltűnt belső tartalomra, amely a matériát egykor belülről feszítette” – összegezte Tóth Lala textilművész, aki az alkotói folyamat során a magyarok lakta tájegységek viseleteit tanulmányozta, ezeknek a sematikus sziluettjéből indult ki. A Néprajzi Múzeum nyugati oldalán (Hősök tere felől) kiállított két mű a széki és az Alsó-Garam menti viselet alapján jött létre.

„Bár a ruhaszobrok önmagukban is értelmezhetők, újabb jelentést kapnak a test köré helyezve. A dokumentáció során a modellek mai formális öltözéket viseltek, amely körül pluszrétegként lebeg a múlt örökségét megjelenítő ünneplőruha. Jelentésük a Néprajzi Múzeumba kerülve tovább bővül. A gyűjtemény tárgyaival együtt arra reflektálnak, hogy a viseletek formájának és tartalmának dinamikus viszonya miképp teremt meg különböző értelmezéseket és magatartásokat a viseletet használók körében. Ezzel összefüggésben azt is felvetik, miképp ragadható meg a viseletkutatás múzeumi gyűjteményezésben is megnyilvánuló útkeresése” - fogalmazta meg Budavári Veronika, kurátor, néprajzos-muzeológus. Az ő munkája az az installáció is, amely a Néprajzi Múzeum keleti oldalán Digital remix fogadja a látogatókat. A szamuráj és a matyó menyecske alakjai a Néprajzi Múzeum magyar és nemzetközi tárgyanyagára utalnak. Öltözeteik fő alkotóelemei a gyűjteményi munka segédeszközeiként használt nyomtatott QR-kódok és a festékszalagok, melyek a Múzeum költözési folyamata végén hulladékként jelentkeztek. Újrahasznosításuk tiszteletadás a műtárgyakban megmutatkozó számtalan kézműves technika és a láthatatlan múzeumi munka előtt. 

A Néprajzi Múzeum az elmúlt években számos projektben működött együtt kortárs művészekkel. A kutatási és kiállítási munkába bevont alkotók nem olyan kérdésekre keresnek megoldást, amelyek a múzeum kutatási és kiállítási gyakorlatából hiányoznának, hanem azzal, hogy egy másik eszközkészlettel, fogalomhasználattal rendelkező terület gyakorlatát emelik be, sokkal színesebb, árnyaltabb válaszok születhetnek.