"Tanagráknak" hívjuk őket, mivel ezek az ókori kecses agyagszobrocskák előállításuk helyéről, a görög Tanagra városáról kapták nevüket. Déri Frigyes is vásárolt tanagrákat, szám szerint ötöt, különböző helyekről. E hányatott sorsú szobrocskák csoda, hogy ma is az Antik gyűjteményt gazdagítják, mivel 1944-ben egy kalandos utazásra indultak Budapestre, amelyről úgy tűnt, nem térnek vissza soha... 


A tanagrák II. világháborús története 1944 szeptemberében kezdődött, amikor a háborús viszonyok egyre nehezebbé és feszültebbé tették a cívisváros lakóinak életét. Debrecen ekkor már túl volt az első két bombázáson, ráadásul egyre több hír érkezett a szovjet hadsereg feltartóztathatatlan közeledéséről.


A Déri Múzeumba szeptember 13-án érkezett meg a Közgyűjteményi Főfelügyelőség rendelkezése, amely ismertette a Kiürítési Rendeletet, és a múzeum anyagát Sopronban javasolta elhelyezni. (Ez később budapesti elhelyezésre módosult). A múzeumot igazgató Sőregi János tiltakozása ellenére az utasításnak kötelező érvénnyel eleget kellett tenni, a teljesítésre pedig mindössze három napot kaptak. A munka felügyeletére dr. Vitéz István miniszteri biztost jelölték ki, aki pontos műtárgylistával érkezett az elszállítandó műtárgyakról.

Debrecen folyamatos bombázása, és a Déri Múzeumot ért telitalálat (szeptember 17.) jelentősen lassították a csomagolást, igaz az intézmény dolgozói is ahol lehetett, igyekeztek lassítani a munkát. A kormánybiztos azonban hajthatatlan volt: a vonakodó múzeum vezetőjét a katonaság bevonásával fenyegette meg, és a határidőből sem engedett. A múzeum vezetősége végül október 2-ig öt ládát küldött el a fővárosba. A szállítmány „A” jelű ládájába volt elcsomagolva az Antik gyűjtemény öt műtárgyból álló Tanagra kollekciója is.


A szállítmány sorsa az elszállítás után alig ismert. Ami biztos, hogy a tárgyak a Műegyetem alagsorába kerültek, ahol – legalábbis papíron – a Nemzeti Múzeum szakemberei átvették őket. Az is biztos, hogy az „A”, „B”, „D” és „E” ládákat valamikor feltörték (vélhetően Budapest ostroma során), és szinte az összes, bennük elhelyezett műtárgyat ellopták. A tanagrák többsége azonban – valamilyen csoda folytán – nem tűnt el és nem is sérült meg. 1949 októberében visszakerültek Debrecenbe, ahol 2010-ig (néhány rövidebb időszak kivételével) folyamatosan láthatók voltak az antik kiállítások vitrinjeiben.


A tanagrák műtárgyleírásait Szilágyi János György készítette el 1957-ben, amikor a Déri Múzeum alkalmazásában állt.