Korán elvesztette szüleit, neveltetéséről, külföldi tanulmányairól, akárcsak a testvéreiről, a család barátai, mint például Várdai Pál esztergomi érsek gondoskodtak. Báthory István hazatérte után a várháborúk hőseként, János Zsigmond hadvezéreként és diplomatájaként nagy hírnevet szerzett magának. Emellett a fejedelemség leghatalmasabb földbirtokosa volt.

János Zsigmond halála után a speyeri szerződés értelmében Erdélynek Habsburg uralom alá kellett volna kerülnie, ám 1571-ben az erdélyi országgyűlés megválasztotta Báthory Istvánt fejedelemmé. Többször legyőzte ellenfelét, a Habsburgok által támogatott Bekes Gáspárt, így hosszú időre meghiúsult a Habsburgok Erdély átvételére irányuló törekvése.

1576-ban a lengyel rendek királyukká választották Habsburg Miksa ellenében. A lengyel trónon is magyarnak vallotta magát, számos erdélyit, köztük székelyeket is, akik oldalán harcoltak vagy szolgálatában állottak, nagyúri módon jutalmazott meg: birtokkal, címmel, szabadságjogokkal ruházta fel őket. Koronázása után az erdélyi rendek testvérét, Kristófot választották meg erdélyi vajdává, Báthory azonban az Erdély feletti fennhatóságát mindvégig megőrizte, és a Krakkóban székelő erdélyi kancellária által továbbra is döntő befolyást gyakorolt. Uralkodása iránymutatóvá vált a későbbi fejedelmek számára: törekedett a fejedelmi központosításra, felismerte Erdély különleges helyzetét, amellyel kijelölte a Habsburgok és törökök közötti lavírozó politikát. Gazdasági intézkedéseinek köszönhetően uralma alatt élte át Erdély első aranykorát.

A fejedelem a reneszánsz műveltség bűvöletében élt, amelyet igyekezett meghonosítani udvarában: bőkezű mecénása volt az irodalomnak, a történetírásnak, a művészeteknek és az egyháznak. A vallási szabadságot tiszteletben tartotta, viszont a katolikusok tekintélyét igyekezett növelni, ezért engedélyezte a jezsuiták megtelepedését Erdélyben, s kollégium alapítását Kolozsváron.


AZ ÉREMRŐL:

Báthory István lengyel király és erdélyi fejdelem az erdélyi Nagybányán vert ezüst tallérjának elő és hátlapja 1586-ból.

A tallér elő- és hátlapi verete a megszokott képet festi: előlapján az uralkodó jobbra forduló alakja látható a hadvezéri szimbólummal, a buzogánnyal. Jelentős eltérés az erdélyi veretektől, hogy Báthory fején itt koronát láthatunk.

Előlapi körirata: [STEPHAN • D : G • REX • POLON • MAG • DVX – L • (István, Isten kegyelméből Lengyelország király, Litvánia…).

Hátlapját az uralkodó címere tölti ki: négyelt pajzsban a lengyel sas (1. és 4. mező) és a litván lovas (2. és 3. mező) látható, a szívpajzsban pedig a Báthoryak címere, a Gut-Keled nemzetség hármas ékeiből a család eredettörténetével kialakult három sárkányfog. A címerpajzs tetején korona, két oldalt pedig az évszám és a verdehely rövidítése olvasható: 15N és 86B, vagyis 1586 Nagybánya.

A hátlapon folytatódik az előlapi körirat: RVS • PRVS • MAS • SAM • L1VO • PRIN • TRAN (… Oroszország, Poroszország, Mazóvia, Samogitia és Livónia nagyfejedelme, Erdély fejedelme.)

Átmérője: 40 mm, anyaga ezüst, súlya kb. 29 g. Mivel utolsó uralkodási évéből származik, kifejezetten ritka.
Leltári szám: DFNGY 2328.