Báthory Zsigmond nagybátyja erős egyéniség, kiváló politikus, nagyszerű hadvezér volt. Édesapjának köszönhetően gyerek- és ifjúkora nagy részét Habsburg-udvaroknál töltötte Bécsben és Prágában, a korabeli udvari magyar nemesség szellemében nevelkedett.

1576-ban tért vissza Erdélybe, testvére házassága révén került kapcsolatba a Báthoryakkal. Tagja volt a Báthory Zsigmond kiskorúsága idején kinevezett tanácsadói testületnek, de igazán nagy befolyásra annak nagykorúsítása után tett szert. Jelentős szerepe volt abban, hogy az ifjú fejedelem szövetséget kötött a Habsburgokkal a törökök ellenében. Várad kinevezett főkapitányaként Erdély legfőbb katonai parancsnoka lett, kivette a részét a tizenöt éves háború harcaiból, belső felkelések leveréséből, s mindvégig kitartott unokaöccse mellett.

Idővel a császári csapatok kegyetlenkedései és Basta rémuralma megingatták Habgsburg-párti politikájában. Tiltakozása miatt a császári udvar perbe fogta, majd fogságban tartotta Prágában. Visszatérte után az ellene folyó áskálódások miatt és a bujdosó erdélyi magyarok kérésére 1604 őszén elindította a Habsburgok elleni szabadságharcot, amelyhez megnyerte a hajdúk és a jobbágyok segítségét is, később egyre többen csatlakoztak hozzá.

Sikerei hatására a medgyesi országgyűlés 1605 februárjában erdélyi fejedelemmé, majd a szerencsi országgyűlés 1605 áprilisában Magyarország fejedelmévé választotta. Bár a törökök mindvégig támogatták a felkelést, Bocskai nem tett engedményeket a Portának. 1606 nyarán békét kötött a Habsburgokkal, amely ismét biztosította Erdély függetlenségét, valamint növelte területét a hét tiszai vármegyével (Partium) élete végéig szólóan. A tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki béke szintén szentesítette a helyzetet. Bocskai 1606-ban halt meg, végakaratában az ország egységének helyreállítását tűzte ki minden uralkodó elé.

Bocskait a hajdúk letelepítése miatt is számon tartják; 1605 végén több mint kilencezer hajdúnak adott földet és kollektív kiváltságot, amelynek köszönhetően létrejött a mai Hajdúság településeinek nagy része. Debrecen korábbi kiváltságait tiszteletben tartotta, az erdélyi fejedelmek közül elsőként járult hozzá a Református Kollégium gyarapodásához.


AZ ÉREMRŐL:

Bocskai István erdélyi fejedelem tízszeres arany dukátjának remek példánya 1605-ből. A hátlapon nem a fejedelem címere, hanem jelmondata és egy kardot markoló páncélos kar látható.

Előlap:
+ STE. BOCHKAY. D: G: HVNGA: TRANQ3. PRIN: ET. SICV: COMES
(Stephanus Dei gratia Hungariae, Transilvaniaequiae princeps et Siculorum comes)
Bocskay István, Isten kegyelméből Magyarország, Erdély fejedelme és a székelyek ispánja Középen a fejedelem balra forduló mellképe.

Hátlap:
+ DVLCE. EST. PRO. PATRIA. MORI. 1:605.
Édes a hazáért meghalni, 1605
Középen kardot markoló páncélos kar. A kard körül a szalagon felirat:
PRO. DEO. / ET. PATRIA
Istenért és hazáért
Leltári szám: DFNGY 2390.