Több mint 7000 évvel ezelőtt készült az a kis kézbe vehető, agyagból kiégetett szobor, amely a Hortobágy területéhez tartozó Zám közelében került elő. A debreceni Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményéhez tartozó tárgy az újkőkor középső időszakához, az ún. Alföldi vonaldíszes kerámia kultúra népéhez köthető.

Az alig hét centiméter magas női szobor két fő részből áll. A lapos testen két mellplasztika utal nemi jellegére: valószínűleg ruhaviseletre gondolhatunk a test egész felszínét beborító, bekarcolt díszítés alapján, amelyet a test tengelyének hosszában egy erőteljes vonal választ el szimmetrikus formában. Ehhez a női testet imitáló lapos formához egy háromszög alakra leegyszerűsített fej tartozik. Az arc-síkot egy rátett orrplasztika és két vízszintesen bekarcolt vonallal jelzett szem teszi emberivé.

Mivel ebből az időszakból nincsenek írásos forrásaink, csak a néma tárgyak és a régészeti feltárások eredményei alapján következtethetünk az akkor élt emberek gondolkodására. A zámi idol egyértelműen bizonyítja az újkőkori emberek elvonatkoztatni tudó művészi képességét és a szimbolikus gondolkodásuk meglétét. A termékenységre utaló kis agyagszobor kelléke lehetett valamilyen korabeli hétköznapi vagy ünnepi szertartásnak, amelynek keretében az újkőkoriak közös akarattal igyekeztek elősegíteni a számukra különösen kívánatos történéseket. Ilyen lehetett a gyerekszületés – betegségelhárítás – otthonteremtés. Ezek a kívánalmak lelkileg összekovácsolták a közösséget, a kis szobor pedig mindenkit emlékeztetett erre a szándékra.

A Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményében is különleges szerepet tölt be ez a szobor, mivel már régóta ismert, és többször szerepelt kiállításokon is. Így egyszerre utal az újkőkori ember gondolkodására és a múzeum régészeinek tevékenységére. Mi is adtunk egy új jelentést ennek a műtárgynak, amikor a magyarországi Őskoros Találkozók debreceni emblémájává választottuk.