Az asszonyok 1915 tavaszán lemondtak a mulatságról, de még az év telén fordult a kocka. A frontról szabadságra hazatért katonák ugyanis mulatni vágytak: így sokasodtak a rendezvények. A vesztes háborút követően, az 1920-as években élénkült fel ismét a társasági élet. A divat szempontjából ekkor ugyan elmaradtak a hagyományoktól, de a házi bálok népszerűsége töretlen maradt, és divatba jöttek a garden partyk.

Népszerűek voltak a háziasszonyok által rendezett bőséges ebédek és vacsorák is. Itt az étkezést követően a férfiak visszavonultak a dohányzóba vagy a férfiszobába borozni, pöfékelni, politizálni vagy kártyázni. Ez alatt az asszonyok a szalonban beszélgettek.

A nagy trakta helyett a zsúr is közkedvelt volt. A társaság három-négy fős csoportokban sós süteményt fogyasztott, teát kortyolgatott, s ha valaki zongorázni kezdett, a fiatalok táncoltak. A férjes asszonyok fogadónapot tartottak. A hét egy napján otthon várták a látogatókat, akik nem maradtak fél óránál tovább, hiszen több helyet is felkerestek.

A két világháború között az ötórai tea is divatos volt, ezen hét óra előtt nem illett megjelenni. Itt is teát és aprósüteményt szolgáltak fel. A teák a habos kávés, kuglófos uzsonnák helyét vették át, mivel e korban a divatos, vékony alakra ügyelni kellett.


Akár a karcsú alak megtartására is szolgálhatott volna a kulccsal jól zárható 19. század végi, vésett, növényi ornamentikával díszített ezüst cukortartó. Kora tavasztól elképzelhető, sokan rejtettük volna el alaposan a cukortartó kulcsát... Ezt tették a módos középosztály asszonyai is, ám egészen más célból, elővigyázatosságból, hogy a cselédek ne dézsmálják meg a nagy kincsnek számító cukrot.