Az első világháborút követően „Minthogy a drágaság és a szövetínség sosem volt nagyobb, mint ma, valószínű, hogy bő és hosszú toalettek, rengeteg anyagot pazarló fényűzése lesz az eljövendő szezon egyedüli sikkje.”- jósolta 1920-ban a Divatszalon. Ugyanez a lap számol be 1925-ben a „garszonizmus” megszületéséről. A garszon olyan mint egy kamasz, alkatilag és a rövid frizura tekintetében is. Ebben az időszakban az erős smink is megengedett, hangsúlyos a szemöldök, a szempilla. A pirosító, a púder, a rúzs is divatos.

A női alak sovány lett. Derék nincs, az öv vonala a csípőn volt. A kebleket melltartó és kombiné szorította le. Ahol a fogyókúra nem használt, ott gumifűző segítségét vetették be. A harisnyák selyemből és műselyemből készültek, áttetszően simultak a kacéran elővillanó lábra. A cipő jelentősége is megnőtt, a középmagas sarkú kivágott bőr- vagy selyemcipők színesek, harmonizálnak a rövid ruhával és a kézitáskával. Ebben az időszakban a férfias és nőies vonal egyaránt jelen van a hölgyek ruhatárában. A nappal sportoló, aktív életet élő nők estélyi viselete testre simuló és rendkívül nőies.

A képen látható rózsaszín tüll báli ruha is ezt támasztja alá, színében és anyagában is. A ruha derékban elvágott, vállán húzott, mellrészén finom hajtások, szoknyája kettős rétegből szabott. Ujján álló fodor, és a rávarrt rózsadísz fokozza ünnepélyességét.