Piacon árusított vadnövényként mi másra is gondolhatnánk elsőként, mint a medvehagymára. Sokan kínálják, és sokan igénylik is, de a pécsi piacon ennél sokkal több, napjainkban is nagyjából 80 vadnövényfaj fordul meg virágdíszként, vadzöldségként vagy vadgyümölcsként árusítva. A korábbi idők kínálata még ezt is meghaladta, akár 130 erdei-mezei növény gyümölcsét vagy virágát is megvásárolhatták a pécsiek, legalábbis a régi feljegyzések ennyit említenek.


80 éve Horvát Adolf Olivér is összesítette a piaci vadvirágokat

A vadvirágok nagyvárosi árusításának kezdetét nagyjából az I. világháború utáni nehéz időszakra teszik a megfigyelők. Elsősorban kora tavaszi fajokat árultak, amelyek a sötét és hideg városi tél után, a tavasz első jeleiként kedveltek voltak, és így szerény jövedelmet jelentettek az árusoknak.

A XX. század elejének neves, hazai botanikusai több nagyvárosban is számba vették az utcákon, piacokon árusított vadvirágokat. Pénzes Antal 1926-ban talán elsőként a világon a budapesti piacok vadvirágairól írt. A pécsi piac vadvirágairól – 61 vadon gyűjtött faj árusítását lejegyezve – Horvát Adolf Olivér pécsi botanikus közöl 1940-ben egy tanulmányt a Búvár című magazinban. Pécs neves botanikusa „évszakonként kötötte csokorba” a virágokat.

A botanikusok és a természetvédők kezdetben még kevéssé, aztán egyre inkább aggódtak a vadnövények tömeges gyűjtése miatt, a vadvirágok iránti kereslet ugyanis, különösen a termesztett fajok előtt megjelenő, kora tavasziaké egyre nőtt, így egyre többen foglalkoztak vadvirág-kereskedelemmel. Több fajt éppen a további természeti kár megakadályozása érdekében az első ilyen magyar törvényben, 1982-ben védetté is nyilvánítottak.


Az útszéli zsázsa biedermeier csokrokban is jól mutat

A mai pécsi piacon már nem árulnak ritkaságokat és védett növényeket, de a leleményes virágárusok és virágkötők, sok gyakori vadnövényt kötnek csokorba, és néhány érdekes vad- és gyomzöldség, vadgyümölcs is a pultokra kerül.

Gyakori faj a csokrokban az útszéli zsázsa, a szagos müge, a farkas kutyatej, az illatos ibolya és a mezei és ligeti zsálya. Húsvétkor a kecskefűz barkája, karácsony táján pedig a sárga és a fehér fagyöngy elmaradhatatlan, de a seprőzanót zöld hajtásait is többen „zsurlóként” kínálják. Apró, temetőbe szánt csokrokként a galagonya és csipkebogyó is ott piroslik az őszi pultokon.

Horvát Adolf idejében még több, ma már védett faj is csokorba került, mint a bíboros kosbor, árvalányhajak vagy gyapjúsások.


Az illatos erdei szamócát éjjel kettőkor kezdték szedni

A táplálékként kínált vadgyümölcsök közül a régi piacokon május vége táján az erdei szamóca volt elmaradhatatlan az asztalokról. Egykori beszámolók szerint az asszonyok éjjel kettőkor indultak az erdei vágásokba, és délután 3-4 óráig is szedték, hogy másnap vihessék eladni a piacokra. Ma már ez a finomság legfeljebb csak apró, illatos csokrokban jelenik meg egy-egy árusnál.

Régen az erdei szeder is jól eladható termék volt, napjainkban a vadgyümölcsök közül, ha jó termés van, gyakran kapható húsos som, erdei szeder, kökény, galagonya, csipkebogyó is.


…akik a füves leveskét szeretik, elkészíthessék

A leggyakoribb erdei vadzöldség kétség kívül a medvehagyma Pécsen, de van, aki vadsnidlinget, vad fokhagymát (érdes vagy bajuszos hagymát, kígyóhagymát) is árul, és salátaboglárka, csalán, tyúkhúr, pitypang is kapható néha.

Erdei-mezei termékek egykor jóval többet szerepeltek a kínálatban az ország más városaiban is. A katonapetrezselyem (Glechoma hederacea) piaci árusításáról igen régóta tudhatunk, hiszen „Pesthnen a füves asszonyok eleget árulnak tavasszal, hogy akik a füves levecskét (leveskét) szeretik, elkészíthessék” - írja ezt Veszelszki Antal 1798-ban.
A főtt sulyomtermés árusítására még ma is sokan emlékeznek Baranyában. A ma már védett növény piaci kínálatáról van talán a legkorábbról, az 1700-as évek elejéről feljegyzés Debrecenből.


Baranya megye erdőkben gazdag tájai sok vadgyümölcsöt és gombát kínálnak a gyűjtésre fogékonyaknak. Aki árusítana is, az csak engedéllyel gyűjthet és árusíthat.