A Déri Múzeum régészei 2018 végén megelőző feltárást végeztek Debrecen egyik külterületén. Egy 3-4. századi településre bukkantak, ahol a Fekete-tenger vidékéről ideköltöző szarmaták éltek. A lelőhely érdekessége az volt, hogy a növényzet eltávolítás után, már a humuszban láthatóvá váltak a régészeti jelenségek foltjai. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt több mint másfélezer év alatt a terület alig volt bolygatva. A feltárt nagy mennyiségű anyagból kitűnt egy különös lelet, amit itt szeretnénk először bemutatni.

A szarvasagancsból készített tárgy 6,7 cm hosszú, átmérője kb. 2 cm, felső végén egy kb. 1 cm átmérőjű ovális furat van, ami 2,5 cm hosszú. Külső részén egy lekerekített sarkú háromszög alakú mély bevágás van, ami eléri az ovális furat végét. A furat átmérője a bevágás alatti részen 4 mm-re szűkül. Alsó vége törött, a bevágás felőli oldala végig repedt.

A tárgy legjobban egy furulya felső részére hasonlít, de fúvós hangszert inkább madárcsontból, vagy emlősök sípcsontjából készítettek, nem agancsból. Valószínűbb, hogy a lelet egy jelzősíp lehetett, amivel magas hangot tudtak kiadni. Sípot használhattak az emberek egymás között, de kutyák hívására is. Agancsból készült sípokat manapság is használnak vadászok kutyáik kiképzésére.

A szarmaták kutyatartására a régészeti leletek alapján következtethetünk. Gyakran találunk településeiken egészben eltemetett kutyacsontvázakat, amelyek legjobban a mai agarakhoz hasonlítanak. A gondos temetés azt feltételezi, hogy kutyáikat nagy becsben tartották. Talán kiképzésük eszköze lehetett az előkerült tárgy.