A Déri-gyűjtemény egyik legkülönlegesebb tárgy-együttese a közel 400 műtárgyból álló ókori egyiptomi-gyűjtemény. Arról nem szólnak a források, hogy múzeumunk alapítója személyesen járt-e Egyiptomban, azonban Vásárlási Naplójából és a feljegyzéseiből egyértelműen kiderül, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy óegyiptomi-gyűjteménye szakmailag megállja a helyét.

A tárgyak többségét a Monarchia egykori kairói főkonzulja, von Cischini özvegyétől vásárolta meg. Ennek a magángyűjteménynek az értékét – és így múzeumunk gyűjteményéét is – jelzi, hogy a korszak egyik legismertebb egyiptológusa, Dr. Heinrich Brugsch állította össze.

Ferenc főherceg hozta magával Egyiptomból

A gyűjteményen belül kiemelkedő helyet foglal el az a papi szarkofág és múmia, amelyet (egy másik múmiával együtt) Ferenc Ferdinánd főherceg világ körüli hajóútjáról hozott magával Bécsbe 1893-ban.

A főhercegi gyűjteményt először a Belvedere-ben állították ki. A múmia később a Dorotheum aukciós házba került, ahol 1917-ben Déri Frigyes megvásárolta.

Déri a műtárgyról a következőket jegyezte fel:

„Múmiaszarkofág, fából. A felirat a szokásos halotti imákat és az elhunyt nevét tartalmazza: Nsw-Hr (kb. Nes-hor), fia Nsw-Min (kb. Sminis)-nek, született a ház úrnőjétől, Tsere n Min-től (Min leányától)”

Férfi vagy nő?

A Déri-féle leírás alapján, illetve a koporsó megformálása és feliratai miatt a maradványokat egy férfi holttesteként azonosították, egészen 1988-ig. Ekkor a radiológiai vizsgálatok kiértékelése során a szakértők biztosnak vélték, hogy inkább női múmiával van dolguk.

A 2012-es CT-vizsgálatok (melyeket a debreceni Kenézy Kórház Központi Képalkotó Diagnosztikai Osztályának és a DEOEC OLKD Tanszéke kutatóinak és orvosainak köszönhetünk) megint változást hoztak: a jobb minőségű, sokkal részletesebb felvételek alapján egy férfi teste rajzolódott ki. Utóbbi feltevést igazolta Vozil Irén 2013-ban, amikor a hieroglifák elemzése során szintén erre az eredményre jutott.

A legújabb vizsgálatok alapján tehát megállapítható, hogy a szarkofág egy fiatal felnőtt (feltehetőleg 20 éves kora előtt) meghalt személy múmiáját rejti. Az elhunyt meglehetősen gyenge testfelépítésű volt, vélhetőleg nőies vonásokkal rendelkezhetett. Testmagassága alig haladhatta meg a 150 centimétert. Csontjait és ízületeit nem érte nagyobb megterhelés, ami magasabb társadalmi státuszra enged következtetni. Fogai ugyancsak rossz állapotban voltak.

Halált okozó ütés vagy posztmortem sérülés?

Betegséget nem sikerült azonosítani, ugyanakkor a csontjai sok helyen el vannak törve. Az 1988-as vizsgálat a halálát kiváltó oknak azt a hatalmas ütést jelölte meg, ami szétroncsolta a férfi tarkóját. A 2012 – 2013-as vizsgálat ezt kétségbe vonta, és a sérülést posztmortemnek minősítette a mellkasi zúzódásokkal együtt.

Az elmúlt években folyó múzeumtörténeti kutatások megtalálták Sőregi János múzeumigazgató 1945. december 5-i feljegyzését, mely magyarázatot ad a múmia sérüléseire: „Orosz katonák az egyiptomi múmia fedelét felemelték és nem jelentéktelen rongálást szenvedett […]”

Papi dinasztia sarja

A szikomor fából készült szarkofágon olvasható feliratok sok érdekességet rejtenek, ugyanis az áldozati imáknak és fohászoknak köszönhetően azonosítható az elhunyt neve (Hor), valamint családja is. Vozil Irén kutatásai kiderítették, hogy egy papi dinasztia sarjáról van szó. Az apja (Nesz-min) a királyi szobrok felügyelője volt, anyja (Ta-serit-min) pedig templomi táncosnő. Ennek megfelelően Hor is pap volt, és apja utódaként örökölte annak címeit.

A fiatal férfi holtestét a Kr.e. IV. században, a XXX-XXXI. dinasztia idején helyezték örök nyugalomra Ahmimban.

Kovács József Dénes főmuzeológus-történész