Ligeti Antal kereskedelmi tanulmányai végeztével utazott első alkalommal Itáliába. A Firenzében tartozkodó id. Markó Károly mellett sajátította el a tájképfestészet alapjait. Mestere javaslatára Münchenben folytatta és zárta le tanulmányait.

Ligeti életében meghatározó jelentőségű volt az 1851-es év, amikor Pesten megismerkedett gróf Károlyi Mihállyal. Az ő megbízásából és anyagi támogatásával kereste fel Itáliát, majd a keleti országokat. Azokat a helyszíneket örökítette meg, amelyeket Károlyi kijelölt számára, de a festői témák kiválasztásában már érvényesült alkotói szabadsága. A megrendelt tájképhez illő motívum megtalálása a vidék megtekintése után történt.

Ezek az utak nem voltak veszélytelenek. Ligeti így számolt be Károlyinak a vándorlásai során végzett munkájáról, tapasztalatairól: „Jelenleg a Római Classicus Campaniat tanulmányozom, ami többnyire futással szokott végződni, hol a kutyák, hol az ökröktől űzetve. Az ökrök még csak megjárják, mert a napernyőtől nagyon félnek, de a juhászkutyák már többször kemény dolgot adtak a ’Lenkei Gyuri somfa botjának.”

A Róma határában fekvő Ostia vára már Ligeti előtt is több alkotót megihletett. A művész által kiválasztott nézőpontból a vár épülete festői látványt nyújtott a közelében álló magányos ciprusfával. A romantikus tájképfestészethez tartozó kis méretű kompozíción látható a klasszikus előtér-, közép- és háttér határozott elkülönítése, de az előtér világos zöld foltja, a középtérben megjelenített vár terrakotta színe és a háttér levegő perspektívája már modernebb megoldást mutat. Ligeti festménye a látvány közvetlen szín és atmoszféra hatásáról tanúskodik.