Munkácsy Mihály a 19. századi magyar festészet kivételes tehetségű és különleges sorsú egyénisége volt. Szülőhazája Magyarország, de képzőművészeti tanulmányai befejeztével Párizsba költözött. A művészetek fővárosában, gazdagon berendezett műtermében festette ismert szalonképeit, portréit és méltán híressé vált Krisztus-képeit. Jézus szenvedéstörténetét feldolgozó művek közül először a Krisztus Pilátus előtt, másodikként a Golgota, végül az Ecce Homo készült el.

A már súlyos betegségben szenvedő Munkácsy két nagy méretű műve - a Mozart halála kedvezőtlen fogadtatása és a Honfoglalás sikere - után már nem vállalkozott volna egy újabb monumentális festmény elkészítésére. A hazai közönség érdeklődése adott erőt számára a Jézus életét feldolgozó mű megfestéséhez. A Megváltó szenvedéstörténetének eseményei közül a Golgota után a Keresztlevétel, a Sírba tétel, a Feltámadás és a Mennybemenetel következhetett volna, Munkácsy mégis visszatért Jézus elítélésének eseményeihez.

Húsvét alkalmából a leigázott zsidó népnek lehetősége volt egy halálra ítélt életének megmentésére. A tömeg választhatott a gyilkosságot elkövető Barabás és Jézus között. A római helytartó, Pilátus a félrevezetett, fanatizált tömeg elé állítja a véresre korbácsolt, kigúnyolt, vörös köpenyben, töviskoronával ábrázolt, kezében jogarként nádszálat tartó Megváltót. A helytartó a megjelentek lelkiismeretére építve mondja „Íme az Ember”, vagyis nem bűnös. A tömeg e bejelentés hatására még dühösebben követeli Jézus halálát. A festmény központi szereplője Krisztus, minden arc felé fordul, minden kar az ő irányába lendül. Pilátus, a rómaiak helytartója is rámutat.

A tömeg egyes alakjain gyűlölködő indulatok uralkodnak, amelyeket nem tudnak ellensúlyozni a Megváltót támogatók fájdalommal átitatott mozdulatai. Krisztus követői közül csak néhányan jelennek meg: Mária Magdolna, aki a lépcső előtt áll, Péter apostol szürke kucsmában a festmény baloldalán, János evangélista, aki Péter előtt helyezkedik el és Mária, Krisztus édesanyja, aki János karjaiba hanyatlik.

Az Ecce Homo története, hasonlóan a Krisztus Pilátus előtt című alkotáshoz, zárt térben zajlik. Ez megkönnyíti a tömeg kiegyensúlyozott elrendezését. A festő a hetvenhárom, közel életnagyságú szereplő mindegyikét önálló karakterként, az emberi érzelmek, indulatok gazdag tárházát megmutatva ábrázolta.

A festmény 1895-1896-ban készült el, 3 vázlat, 15 tanulmány és 40 ceruzarajz után. Budapesten mutatták be először, a Millenniumi kiállítás területén, önálló pavilonban. A tárlat több százezer látogatót vonzott. A hazai siker után Kádár Gábor külföldön, az egykori sikeres kiállítások helyszínén mutatta be a festményt, 1914-ben szerepelt a budapesti emlékkiállításon is. A művet 1917-ben Déri Frigyes vásárolta meg. 1930 óta a Déri Múzeum Ecce Homo, ma Munkácsy Termében látható.

Munkácsytól Kádár Gábor grafikus-nyomdász vette meg, aki később egy angol-magyar konzorciumnak adta el. Déri Frigyes 1917. április 14-én vásárolta meg Ernst Lajos műkereskedő közreműködésével, majd a festmény jelentős művelődéstörténeti értékű hagyatékának részeként a Déri Múzeum gyűjteményébe került.