Déri Frigyes, múzeumunk alapítója lelkes vadászember hírében állt. Stájerországban 1500 holdas birtoka és kastélya volt, közvetlenül a császár mürzstegi vadászterülete mellett. Gyűjteménye egykor gazdag trófea- és vadászfegyver-kollekcióval bírt: e tárgyakat egész életében szenvedélyesen gyűjtötte.

Minden bizonnyal így jutott hozzá ahhoz a puskához is, melyet a hagyomány szerint a Bourbon-dinasztia adományozott Savoyai Jenőnek, hadi sikerei elismeréseképpen. Erre utalhatnak a fegyver tusán látható, a győzedelmes herceget ábrázoló ezüst domborművek, és a törökök elleni koalíciót láttató heraldikai motívum is: a magyar kettőskereszt, az osztrák pólya és a lengyel koronás sas.


Hadisikert hadisikerre halmozott...

Savoyai Jenő herceg (francia nevén Eugène-François de Savoie-Carignano) 1663-ban született Párizsban. Olasz főnemesi családja XIV. Lajos udvarához tartozott, így a gyermek kiváló neveltetésben részesült. Mivel azonban az ifjú Jenőt a hadtudományok vonzották, és ezt a francia uralkodó nem engedélyezte számára, I. Lipót Habsburg császár táborában próbált szerencsét.

A herceg a császári seregben végre bebizonyíthatta nem mindennapi katonai tehetségét. Részt vett Bécs felszabadításában (1683), Buda visszafoglalásában (1686) és Belgrád ostromában (1688). 1697 – 1699-ig már önálló hadjáratot folytathatott, amelynek során Zentánál szétverte a török haderőt, és kiharcolta a karlócai békét. 1701-1702-ben legyőzte az Itáliába betörő franciákat, 1704-ben pedig döntő vereséget mért a bajor-francia koalícióra Höchstädt-nél.

Savoyai ezek után sem pihen meg. Újabb hosszú és sikeres hadjáratokat folytatott a franciák (Spanyol örökösödési háború,1701 – 1714) és a törökök (Habsburg – török háború, 1716 – 1718) ellen. Az idős hadvezér utolsó háborúja a Lengyel örökösödési háború (1733 – 1738) volt. A tábori életet azonban nem bírta a szervezete, leváltották a főparancsnoki posztról, és rövidesen, 1736-ban elhunyt.


Hatalmas vagyona a bécsi udvarra szállt vissza

Savoyai Jenő a Habsburg-birodalom egyik legkiválóbb hadvezére volt. Sikereit az uralkodók számos alkalommal elismerték. A bőkezű jutalmaknak köszönhetően „a Belvedere mellett Marcheggben és Ráckevén is fényűző kastélyt építtetett, bécsi palotájába hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött. […] ám 1736-ban bekövetkező halálakor – örökös híján – vissza is adta azt a bécsi udvarnak, mely Savoyai Jenőnek is köszönhetően Európa egyik legjelentősebb hatalmi központjává nőtt.”  (Tarján M. Tamás: Savoyai Jenő halála - www.rubicon.hu)