A XIX. századi pataki iskola a felvilágosodás szellemétől áthatva a nemzeti haladás szolgálatában virágzott. Itt nyomtattak először anyanyelvükön tankönyvet és vezették be az anyanyelvű oktatást a latin nyelvű helyett (1810). A Kollégium a gimnáziumi tagozat mellett olyan főiskolának adott helyet, melyben lelkészeket, jogászokat és bölcsészeket képeztek. Kiemelkedő közéleti szerepet betöltő férfiak nyertek itt igen magas színvonalú képzést (Kossuth Lajos kormányzó, Szemere Bertalan miniszterelnök, Tompa Mihály költő stb.). Az 1848-49. évi szabadságharcunkban sok pataki diák áldozott vért és életet a haza oltárán.

A XIX. század végének iskolájáról írja igen jeles írónk, Móricz Zsigmond: "Kutya nehéz iskola volt abban az időben a pataki Kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de - nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon".

A XX. században is képes volt a pataki Kollégium korszerű műveltséget adni diákjainak, és kiválóan felkészült embereket a hazának és az emberiségnek. Tovább élt az a szellem, aminek lényegét a XIX. század derekán így fogalmazták meg: "Három fáklyám ég: Hit, haza, emberiség."

Klebelsberg Kunó miniszter támogatásával az angolszász orientáció központjává formálódott az iskola, amikor 1931-ben felépült az Angol Internátus. Az angol nyelv és irodalom színvonalas oktatása és a sport megkülönböztetett figyelmet kapott. Ugyanezekben az években a tehetségmentés és a parasztifjúság kulturális felemelésének is fellegvára volt Sárospatak (népfőiskola). A lelkészképzésben az evangéliumi hit - a reformáció örökségeként - a magyar nép felemelésének igényével ötvöződött.