A szépség és egyszerűség érzése kíséri végig az embert a tárlat látogatása során, hol lenyűgözi, hol elvarázsolja kettősségével. Nagyvonalakban vázolja egy-egy témakör lényegét, miközben aprólékosan szemlélteti az emberi érzéseket néhány motívumban, mintában.

Szép, faragott juhászbotok kosfejjel és pergővel díszítve, csöcsös korsók, csengettyű gyűjtemény, zenélő, múlt század közepi falikép, amely a Himnusz és a Rákóczi induló akkordjait játssza; e tárgyak között kaptak helyet a mezei, szántóföldi és majorsági munkák eszközei is.

Az állattartással kapcsolatos tárgyak között láthatunk marhakolompokat, csikópergőket szíjjal és szépmívű csontokkal, lóbéklyókat, csikózablákat, birkanyíró ollókat és a mesterien fonott kanász szíjkorbácsot.

A nagyház díszét, a fehérre meszelt dori kályhát néhány edény és szőttes varázsolja még hangulatosabbá.

Nagyon szép és értékes gyűjtemény állt össze a csákvári fazekasok munkáiból is - aratótálak, csuprok, szilkék és tányérok formájában.

A kiállított tárgyak között láthatunk egy konfirmáló ruhát is, amely fehér színével, egyszerű szabásával a puritánságot, a szűziességet jelképezi, ám megtaláljuk rajta a fiatal lányokra oly' jellemző kitűnni vágyás, tetszeni akarás jegyeit is - nagyon szép, kézi hímzés formájában.

A személyes tárgyak között láthatunk csizmahúzót, borotválkozó tükröt és készletet; kézimunkakosarat, rózsafüzért és imakönyvet; valamint fabölcsőt, benne babát pólyával. Fából készült, vesző fonattal ellátott babakocsit és még számtalan korabeli használati tárgyat is fellelhetünk a múzeumban.

A faberakásos juhászláda is magán hordozza az igazán értékes dolgokra jellemző kettősséget: a népi motívumok művészi faragását, és a tartós, praktikusan kihasznált rakodó helyek kialakítását. A ládán 1820-as évszámot és T. F. monogramot láthatunk; ez utóbbi Tiringer Ferenc számadó juhászt jelöli.

A kiállítás nemcsak a téma iránt komolyan érdeklődő látogató számára nyújt maradandó élményt, de érdekes lehet annak is, aki csak véletlenül vetődött el a múzeumba. Sok esetben otthonunk maisága, jelenszerűsége tükröződik a kiállított, ma is használatos tárgyakban, eszközben, de a távolinak tűnő múlt is nyomot hagy bennünk, látogatókban - a parazsas vasaló, a szövőszék vagy a cséphadaró képében.