A paraszti kultúra tárgykészletének jelentős része a mesteremberek kezéből került ki. A XVII-XVIII. században megnövekedett a céhes és kézműipar termékeinek szerepe a paraszti háztartásban. Létrejöttek a jelentősebb népművészeti központok.

Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetét a vidékünkre jellemző mesterségek oldaláról mutatja be a kiállítás. A táji adottságoknak megfelelően kiemelten foglalkozik a fazekassággal és a szűcsmesterséggel. A fazekasságban Mezőtúr és Tiszafüred, a szűcshímzésben a Jászság és a Nagykunság váltak stílusteremtő központokká.

A kiállításon jobbra egy mezőtúri fazekas műhely látható. Mellette pedig a mezőtúri kerámia különböző stíluskorszakait és díszítőtechnikáit (rúgtatás, fröcskölés, csurgatás, írókázás, karcolás, vésés, rátét, ecsetes festés) válogatott anyag alapján mutatja be a népi szecessziós stílust megteremtő Badár Balázs művészetével bezárólag.

A terem bal oldalán a másik hagyományos kismesterség a szűcsipar emlékanyagát mutatja be a kiállítás Kunszentmártonból és Mezőtúrról származó műhelyberendezés alapján. A műhely sarkában. a szűcscéh tárgyi dokumentumai láthatók.

A terem közepén álló vitrinekben a megyében ismert viseletegyüttesek láthatók: a jászsági női, a nagykunsági paraszt- és pásztorviselet; a parasztpolgári ízlésvilágot a szolnoki parasztpolgári népviselet és az ehhez kapcsolódó szolnoki varróműhely idézi fel a látogatóknak.

A kiállított népművészeti anyag csupán töredéke annak a rendkívül gazdag tárgyi kultúrának, melyet az ügyes kezű, művészi hajlamú, tehetséges parasztok, pásztorok, illetve a mesterségük magaslatán álló kézművesek emberi és tárgyi környezetük szebbé tételére alkottak.