A jászberényi Jász Múzeum kürtje a magyar nemzet féltve őrzött kincse, a jászok nagy becsben tartott ereklyéje, amelyhez egyik legszebb mondánk, a Lehel-monda fűződik: "955-ben, I. Konrád uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták, de amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Itt esett fogságba a kalandozó magyarok két vezére, Lehel (Lél) és Bulcsu is, akiket mindjárt a császár elé vittek. A császár azt mondta nekik: "Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok." Lehel erre így felelt: "Hozzátok ide kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok." Odavitték a kürtjét, ő pedig mielőtt belefújt volna, közelebb lépett a császárhoz, és a kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy az azonnal meghalt. Lehel ekkor így szólt: "Előttem jársz és szolgám leszel a másvilágon!" A régi magyaroknak ugyanis az volt a hite, hogy akiket az életük folyamán megölnek, azok a másvilágon nekik szolgálni tartoznak.

Lehel vezér mondája csak fokozatosan alakult ki. Egyes elemei már Anonymus-nál felbukkannak. Legkorábbi teljes megfogalmazásában pedig 1358-ban, a Bécsi Képes Krónikában szerepel. A krónika iniciáléja hosszú havasi kürttel illusztrálja Lehel vezér mondáját. Ebből arra következtethetünk, hogy a miniátor nem ismerhette a jászberényi kürtöt, vagy arra, hogy a XIV. században Lehel vezér mondája még nem ehhez a kürthöz kapcsolódott. A tudományos kutatások adatai szerint Lehel vezér méltóságjelvénye kürt volt, arra azonban nincsen határozott bizonyítékunk, hogy éppen a jászberényi kürt volt az.

Ismereteink szerint a kürt a X-XI. században Bizáncban készült. A gazdagon díszített elefántagyar kürtöt eredetileg valószínűleg a bizánci cirkuszi játékok alkalmával használták. Erre utalnak a kürt felületének magas művészi értékű, gazdag faragványai is. A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről, biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre.

Eddig ismert legkorábbi ábrázolása, amelyet a jászberényi Református Egyházközösség egykori pecsétje őrzött meg, 1642-ből való. A török hódoltság után a kürt képe rákerült Jászberény város, a Jász-kun Kerület, valamint a jászsági községek címereire, és pecsétjeire. Hatalmi jelvényként ünnepi alkalmakkor övén viselte a kürtöt a jászok kapitánya is, de használták ivókürtként is, és jeles események alkalmával megszólaltatták. A kürtöt a XVIII. század elején még általában Jász-kürt néven emlegetik, majd egyre gyakrabban bukkan fel a Lehel-kürtje elnevezés.