Nagy Ferenc 1920. október 5-én Tabon született. Gyermekkorát a somogyi pusztákon töltötte. Szülei uradalmi birtokokon voltak pásztorok és cselédek. Elemista korában már rajzolt, agyagba mintázott, s botot faragott. A hat elemi elvégzése után napszámos lett.

1941-ben vonult be katonának, s a pihenés óráiban kezdett el faragni. 1944-ben, a frontszolgálaton ért megpróbáltatások után megváltás volt számára a hadifogság. Pipákat, szipkákat, sőt orvosi eszközöket, pl. szívhallgatót faragott, s ezekért cserébe élelmet kapott. 1946-ban került haza és a cséplő idénymunka mellett folytatta a faragást. Nagy hatást gyakoroltak reá a neves somogyi faragók - az idős és az ifjabb Kapoli Antal, Papp Vendel és felesége, valamint a Bognár testvérek -munkái.

1948-50-ig nyaranta a tihanyi Népművészeti Házban állított ki. Folyamatos megrendelések következtében hivatásos faragóvá vált. Szobrászművészi tanulmányok tervét fontolgatta, de végül a családalapítás mellett döntött. Ám Emma asszony a faragóművészet gyakorlásában is társa lett.

Nagy Ferenc a fa-, a csont- és a szarufaragás technikájában bravúros eredményeket produkált. 1955-ben a Varsói Világifjúsági Találkozón képzőművészeti nagydíjat kapott.

Egyre plasztikusabb és életszerűbb módon faragta meg a paraszti élet, a honfoglalás, a betyárvilág és az irodalmi alkotások által ihletett történeteket. Tudása elismeréseként 1956-ban a Népművészet Mestere címmel tüntették ki.

Művészetével mindinkább a szakrális téma felé fordult. Ennek jegyében születtek a megható stáció domborművek, a korpuszok, a madonnák és a pieták. Ám a világi témák is sok oldalról vonzották a művészt. Szívhez szólóan kedvesek és humorosak az egyedüli, és a férfit s nőt párba állító szobrok, mint pl. a Büszke gazda és asszonya vagy a Félszegen párosan című művek. Kedvelt témaköre volt a magyar legendárium, a történelmi hőskorszak világa is. Hosszabbnál hosszabb relief-jeleneteket, frízeket faragott Csaba királyfi, a Honfoglalás s a Csodaszarvas regéje címmel.

Nagy Ferencet nem érintette a 20. század oly mértékben, hogy teljesen szuverén érzésű, modern szobrásszá váljon. Kollektív eszmekörből, a népművészetből vétetett tehetsége.

A mester 1998. január 25-én hunyt el. Munkái a nevét viselő galériában megtekinthetők.