Mivel a csesztvei Madách Emlékmúzeum Magyarország egyetlen Madách-emlékhelye, a kiállítás feladat eléggé összetett: végigkíséri a Madách-család történetét, felidézi a kort, átfogó képet nyújt Madách Imre életéről és művészetéről - középpontba állítva Az ember tragédiáját, szemlélteti a mű jelentőségét a világirodalomban és világszínpadon, bemutat számos, az író és műve ihlette képzőművészeti alkotást, valamint utal a szűkebb haza, Nógrád megye hagyományápolására is.

Madách Imre életútját - tehát - főként dokumentumokkal, képekkel, kéziratokkal lehetett hitelesen, pontosan bemutatni. Ilyen például a saját kezével írt jelentés a füleki képviselőválasztásról, belföldi útlevele, vagy az 1852-1857. között róla vezetett rendőri megfigyelőlap. Ezek az anyagok egyértelműen bizonyítják, hogy helytelen az a közkeletű vélekedés, miszerint Madách Imre betegeskedő, életidegen, elzárkózó, eszméibe visszavonuló ember volt. A csesztvei kiállítás a küzdő, közéleti tevékenységet folytató, lelkesedő embert mutatja, aki a világosi fegyverletétel után feltette magának a kérdést a küzdelem értelméről, s a választ Az ember tragédiája megírásával találta meg.

A madáchi életmű kiemelkedő alkotásának bemutatására a kiállítás legnagyobb termében került sor. A szoba közepén, posztamensen a kézirat fakszimile kiadása látható. Körülötte félkörben a mű grandiózus építményét két képzőművész, a múlt századi Zichy Mihály és a kortárs Kass János alkotásai idézik fel, jellemző - szinte már szállóigeként ható - Tragédia-idézetekkel összekötve.

Madách Imrét 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia választotta tagjai sorába. Az ember tragédiáját azóta több mint harminc idegen nyelvre lefordították, hazai, de külföldi kiadása is meghaladta a százat; ezek közül a legérdekesebbek a kiállításon megtekinthetők.

A Tragédia színpadi élete a Paulay Ede által rendezett, 1883. szeptember 21-i ősbemutatóval indult. A kiállítás a hazai rendezéstörténet fővonulatába ágyazva (főként Paulay Ede - Heves Sándor - Németh Antal rendezéseit hangsúlyozva) kíséri végig a Tragédia színházi életét, egészen napjainkig; kitér az opera és bábszínpadi előadáskra és a külföldi bemutatókra is.

A képzőművészeti galériában neves mesterek - Kondor Béla, Feledy Gyula, Czinke Ferenc, Badacsonyi Sándor, Farkas András, Würtz Ádám, Pásztor Gábor, Hibó Tamás - munkái összegzik a kiállítás végső gondolatát. A műveket szemlélve önmagunkra, embervoltunkra döbbenhetünk rá, felismerve és megértve az ihlető, alkotószellemet: Madáchot.

(Szöveg: Kovács Anna)