2025. április 23. szerda
Béla
Bernáth Aurél Galéria - Marcali
|
|
Cím: 8700, Marcali Kossuth Lajos utca 25.
Telefonszám: (85) 510-448
E-mail: muvhaz.marcali@t-online.hu
Nyitva tartás: H-Sze 9-13, Cs-P 14-18
|
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13 - Budapest, 1982. március 13.) az első művészi ösztönzést Rippl Rónai Ödöntől, Rippl-Rónai József öccsétől kapta. Kezdő festőként a Nagybányai Művésztelepen tanult Réti Istvántól és Thorma Jánostól.
Huszonévesen már beutazta Európát: 1921-26-ig Bécsben, majd Berlinben élt. Bécsben jelent meg absztrakt formanyelven fogalmazott mappája: a "Graphik. Aurel Bernáth".
1926-ban megnősült, orvos feleségével Pöstyénbe, majd Budapestre költözött. Két évre rá a fővárosi Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. A siker óriási volt.
A budapesti Gresham kávéházban alakult az a művészcsoport, amely a nagybányai festészetet tekintette a magyar művészet továbbfejleszthető tradíciójának. A csoport vezéralakja, iskolateremtő mestere Bernáth Aurél, tagjai - többek között - Szőnyi István, Berényi Róbert festő és Pátzay Pál szobrászművész volt.
Bernáth Aurél nemcsak festett, de írt és tanított is: 1945-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1948-tól 1949-ig a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. Kritikai és szépirodalmi tevékenysége is jelentős. (Szépirodalmi művei: Írások a művészetről 1947., Így éltünk Pannóniában 1956., Utak Pannóniából 1960., A Múzsa körül 1962., A Múzsa udvarában 1967., Gólyáról, Helgáról, Halálról 1971., Kisebb világok 1974., Feljegyzések éjfél körül, Egy festő feljegyzései 1978.)
Hazánk és a világ számos pontján rendeztek műveiből kiállítást: az Ernst Múzeumban több alkalommal jelent meg műveivel (1930, 1932, 1939, 1942, 1956), 1962-ben pedig a Velencei Biennálén szerepelt nagy anyaggal. Alkotásait nemcsak Berlinben (1931), Prágában (1957), Londonban (1962) csodálhatta meg a közönség, de hazai városokban is: Marcaliban (1976), Tihanyban (1977), Miskolcon (1979) és a fővárosban: 1972-ben a Budapesti Történeti Múzeumban volt életmű kiállítása. Halála előtt, 1980-ban a kaposvári a Somogyi Képtár rendezett műveiből kiállítást.
Alkotói tevékenységét magas kitüntetésekkel ismerték el: elnyerte a Kossuth-díjjat (1948, 1970), a Munkácsy-díjjat (1980), a Kiváló művész díjat (1964), a Brüsszeli világkiállítás aranyérmét (1958), a Munka Érdemrend Arany fokozatát (1965) és a Magyar Népköztársaság zászlórendjét is (1975).
Huszonévesen már beutazta Európát: 1921-26-ig Bécsben, majd Berlinben élt. Bécsben jelent meg absztrakt formanyelven fogalmazott mappája: a "Graphik. Aurel Bernáth".
1926-ban megnősült, orvos feleségével Pöstyénbe, majd Budapestre költözött. Két évre rá a fővárosi Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. A siker óriási volt.
A budapesti Gresham kávéházban alakult az a művészcsoport, amely a nagybányai festészetet tekintette a magyar művészet továbbfejleszthető tradíciójának. A csoport vezéralakja, iskolateremtő mestere Bernáth Aurél, tagjai - többek között - Szőnyi István, Berényi Róbert festő és Pátzay Pál szobrászművész volt.
Bernáth Aurél nemcsak festett, de írt és tanított is: 1945-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1948-tól 1949-ig a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. Kritikai és szépirodalmi tevékenysége is jelentős. (Szépirodalmi művei: Írások a művészetről 1947., Így éltünk Pannóniában 1956., Utak Pannóniából 1960., A Múzsa körül 1962., A Múzsa udvarában 1967., Gólyáról, Helgáról, Halálról 1971., Kisebb világok 1974., Feljegyzések éjfél körül, Egy festő feljegyzései 1978.)
Hazánk és a világ számos pontján rendeztek műveiből kiállítást: az Ernst Múzeumban több alkalommal jelent meg műveivel (1930, 1932, 1939, 1942, 1956), 1962-ben pedig a Velencei Biennálén szerepelt nagy anyaggal. Alkotásait nemcsak Berlinben (1931), Prágában (1957), Londonban (1962) csodálhatta meg a közönség, de hazai városokban is: Marcaliban (1976), Tihanyban (1977), Miskolcon (1979) és a fővárosban: 1972-ben a Budapesti Történeti Múzeumban volt életmű kiállítása. Halála előtt, 1980-ban a kaposvári a Somogyi Képtár rendezett műveiből kiállítást.
Alkotói tevékenységét magas kitüntetésekkel ismerték el: elnyerte a Kossuth-díjjat (1948, 1970), a Munkácsy-díjjat (1980), a Kiváló művész díjat (1964), a Brüsszeli világkiállítás aranyérmét (1958), a Munka Érdemrend Arany fokozatát (1965) és a Magyar Népköztársaság zászlórendjét is (1975).
|
|
