A Gödöllői dombsághoz tartozó település kedvező földrajzi viszonyai már ősidők óta idevonzották az embereket. A talált edénytöredékek alapján falunkban a településnyomok kora a neolitikum (Kr.e. 5500-2300) vonaldíszes cserépedénykultúrájának idejére tehető.

A rézkor emberének tárgyai - az obszidián magkő (tokaji vulkáni üveg), és az abból pattintott kőkés, a füles köcsög stb. - egy zsugorítva eltemetett rézkori férfi csontváza mellett feküdtek.

A szkítakor emlékei a szobros csörgők, melyeket a délorosz sztyeppékről idetelepült lovasnomád nép hozott magával. Az egyiken álló, a másikon összeroskadó bika szobra van. A csörgők belsejében vasgolyók mozognak. Ezeket az eszközöket 2500 évvel ezelőtt a sámánok használták szertatásaik alkalmával, amelyeket a föld jobb terméséért, az állatok szaporodásáért és az ellenségeik feletti győzelemért végeztek. Szertartásaikat mindenkor áldozatokkal kísérték. Tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy a csörgők és a csengők együttes hangja harmónikusan összecseng, vagyis tudatosan öntötték ki olyan formára, amilyenek.

A szkíták után a szarmaták jazig törzse jelent meg területünkön - Pannónia rómaiak által történt megszállásával egyidőben. Telepük az Urasági dűlőben volt: az ott talált leletek bizonyítják ezt.

A magyar honfoglalás korából származó leletanyagból, a X. század végi köznépi temető sírjaiból megtudjuk, milyen díszeket viseltek, milyen eszközeket használtak az akkor idetelepült magyarok. Megtekinthetjük azokat a birka bokacsontokat is, melyek egy gyermek kockajátékaként szolgáltak.

Az Árpád-kori éremleletből 4 darab látható a kiállításon. A teljes leletanyagot, a közel 5000 db ezüst pénzt egy cserépedénybe téve rejtették a földbe 1241-ben, valószínűleg a tatárok elől. Abban a korban ennyi pénzért 37 ökröt vagy két páncélt is lehetett venni.

A falu további történetét oklevelek, birtokszerzésről szóló iratok, adójegyzékek segítségével kísérhetjük nyomon. Megtudhatjuk azt is, hogy a török korban is fennállt a falu, és csak a felszabadító háború során dúlták fel. A Rákóczi szabadságharcról csíktarcsai katonák névsora tanúskodik, gazdasági iratok ismertetik az 1848-as állapotokat, az 1900-as névváltozást okirat bizonyítja: a falut azóta hívják Nagytarcsának. A kiállításon természetesen bemutatásra kerül a XX. század is - korabeli újságok, iratok, röplapok, fényképek, pénzek segítségével. A fotókon az általános iskola építését, s a községfejlesztés néhány fontos állomását is megtekinthetik az érdeklődők.