A kiállított témákról elnevezett termeken végigsétálva kronologikus sorrendben ismerkedhetünk meg előbb a nyilas, majd a kommunista rémuralommal. Közülük néhányat idézünk fel, ízelítőképpen.

A kiállítás a "Kettős megszállás" termével nyit, mely a Magyarország egymást követő két megszállását és két megszálló - náci és szovjet - hatalmat mutatja be.

A következő szoba egy nyilas tanácstermet illusztrál - fotók és filmanyagok segítségével. A hangszórón a Hungarista Híradó műsorából hallhatunk részleteket. A terem falára kivetített jeges Duna képe, a lövések és csobbanások hangjai a fővárosban elkövetett nyilas kegyetlenkedésekre, a zsidók Dunába lövésére emlékeztetnek.

1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük az egykori kisnyilasokat is. Többek között erről számol be az "Átöltözés" terme.

A magyarországi kommunizmus legvadabb korszakát mutatja be az "Ötvenes évek" terme. A monitorokon híradórészleteket futnak, a fejhallgatókból hanganyagok szólnak, s a díszes kulisszák mögött korabeli lehallgató berendezések láthatók.

1951-ben emberek tízezreit telepítették ki, űzték el az országból. Az ő sorsukat mutatja be a "Kitelepítés" terme - korabeli fotókkal, dokumentumokkal. A kiállított ZIM típusú autó felidézi a hírhedt "fekete autót", amivel sokszor éjnek idején vitték el a rendszer ellenségeit.

A "Kínzószoba" - az egyetlen terem, mely eredeti formájában megmaradt - "tornaterem" névre hallgatott: falára speciális kínzóeszközöket - szöggel kivert botot, ólomfejű bambuszbotot, nyilaskeresztes bambuszbotot, bőrrel bevont ólomrugós botot - helyeztünk el. "Péter Gábor szobájában" az ÁVH vallatási módszereiről is beszámolnak az áldozatok.

A pincebörtönben az 1945 és 1956 közötti viszonyokat rekonstruáltuk. A csak ülésre vagy állásra alkalmas cellákat, a különböző vallatási eszközökkel és módszerekkel együtt mutatja be a kiállítás.

Az "1956-os" szoba a forradalom történéseit eleveníti fel; az azt követő megtorlást pedig hat darab stilizált bitófa jelképezi - rajtuk jegyzőkönyvek, elutasított kegyelmi kérvények.

Több százezer ember hagyta el Magyarországot a diktatúra idején. Az általuk küldött képeslapok borítják a "Kivándorlás" termének falait. A "Könnyek" termében pedig az 1945 és 1967 között politikai okokból kivégzett emberek nevei olvashatók.

A kiállítást a "Búcsú" terme zárja - az 1989-es tömegdemonstrációk és az orosz csapatok kivonulásának dokumentumfelvételeivel.