Makó a hagymatermelés révén vált ismertté idehaza és külföldön. A dél-alföldi mezőváros kisparasztjainak és zselléreinek a hagyma termesztése jelentette a felemelkedési lehetőséget, különösen a XIX. század végi konjunktúra időszakától.

A vakolatdíszes házhomlokzat, a kitéglázott folyosó és udvar, a házberendezés a hagymatermelők polgárosodó életmódját fejezi ki.

A folyosóról a konyhába lépünk, onnan nyílik a nagyház (utcai szoba) és a kisház (belső szoba). A ház háromnemzedékes család környezetét mutatja be, ahol a szülők együtt élnek fiuk családjával. Az utcára néző szoba berendezésén látható, hogy a feltörekvő hagymások a polgári ízlést, életformát utánozták, de szükségük volt még a szobában a kemencére, amely fölött a nádrácson télen a dughagymát tartották. A hátsó szoba XIX. századi, kék festésű bútorai az idős nemzedék tradicionális mikrokörnyezetét idézik. Jellegzetes bútordarab a karfás, festett "gondolkodószék", amelybe kizárólag a családfő, vagyis a legidősebb férfi ülhetett.

A házban két kamra van: az éléskamra és a "gyökeres kamra". Utóbbiban tartották telente a homokba rakott zöldségfélét. A folyosó végén lévő kiskonyhában főztek, étkeztek és pihentek meg, miután a család a mezei munkából hazaért.

A lakóház hátsó végén épült a ló- és tehénistálló. A mögötte lévő színben a gazdaság más munkaeszközeit tartották. A házzal szemben épült a gabonatartó hambár és a csöves kukorica tárolására szolgáló kotárka. Az udvar elején a tulajdonos füstölőt és a gémeskút mellé betonozott "gyökérmosót" építtetett.