A lakóépület berendezése a századforduló korabeli lajosmizsei középparasztok tanyai lakáskultúráját tükrözi. A lakóépület középső helyisége a konyha, amely két részből áll: az előszoba-szerepű pitvarból ás a kéményaljából. A pitvar falain különböző konyhai cserépedények függnek. A szabadkémény bolthajtása alatt három padka látható: egy rakodó-szerepű, szépformájú középpadka és oldalt két tüzelőpadka egy-egy katlannal. Ilyen tüzelőpadkákon főztek valamikor a szabadkéményes házak asszonyai. A középpadka mögött félkör alakú mélyedést vágtak a falba edények és konyhaeszközök számára.

A bemutatott nagyobb szoba a nagycsalád idősebb nemzedékének lakóhelye, a kisebb szoba pedig a fiatalabb házaspáré. Ezért a nagyszoba elrendezése régiesebb, ún. asszimetrikus, szemben a kis szoba újabb divatú párhuzamos elrendezésével. A régiesebb nagyszobában a bejárattól jobbra épült az elnyújtott, rögzített deszkapadkájú kemence, a vele átellenes sarokban áll a sarokpad és az asztal. Ez a ház "legszentebb", legméltóságteljesebb helye. A régies berendezési mód szabályainak megfelelően a másik sarokba került a vetett ágy. A bútorzatot sublót, régi ruhásládák és faragott szék egészítik ki. A fehérre meszelt falakon a jász-eredetű és következésképp katolikus lajosmizsei családok szokásának megfelelően szentképek függnek.

A kisebb szoba bejárattól balra eső sarkában, egy karcsú, keskeny padkás sárkemence áll. A szemben lévő két sarokban, a párhuzamos elrendezés szabályai szerint, egy-egy ágy került. Köztük, a fal mellett hosszú karospad húzódik. Előtte áll az asztal négy székkel.

A lakóépület negyedik helyiségét, az udvarról nyíló kamrát elsősorban a gabonatermés és különböző élelmiszerek tárolására használták. Itt van a padlásfeljáró is.

A lakóépülettel szemben álló istálló egyik felében szarvasmarhát, másik felében lovakat tartottak. Középen, a döngölt "placc" végén szénatároló és kezdetleges ágy látható. Ezen aludtak az istállóban háló kamasz és legényfiúk.

A táj régi homoki földművelésére igen jellemző tárgy a kocsiszínben felfüggesztett "hegyhúzó". A homokot meghódító parasztok ezzel az ötletes, lóval vontatott szerszámmal egyengették el a szélfútta homokbuckákat.