A pleisztocént követő felmelegedés a Kárpát-medence sík területén is lehetővé tette a növénytermesztést és az állattartást. A Hortobágy, a Nyírség és a Tisza keleti partja közötti nyíri Mezőség olyan ritka terület, amelyen a Kr.e. 5000-től a középkorig feltárt települések és temetők reprezentálják az egymást követő civilizációk fejlődését.

A legkorábbi emlékek az újkőkori Tiszadob csoport idejéből származnak. A Tisza-menti kiemelkedéseken közép-európai és a mediterrán hatás alatt, klímazonális határterületen fejlődött ki e térség atlantikumbeli alapnépessége. A háziasított állatok és növényfajták megőrzése mellett kisebb-nagyobb megszakításokkal éltek népességek e régióban, amíg Kr. e. 2500 táján egy kifejezetten pásztorkodáson alapuló újabb népcsoport nem jelent meg. A rézkor végére és a korai bronzkorra tehető ez az időszak, amelyben az újabb klímaváltozáshoz jobban adaptálódott népességek szelekciós előnye nyert teret. A Kr. előtti 1900 táján a bronzöntést jól ismerő népcsoportok települtek le e területen. Hatalmi harcaik révén földbe rejtett fegyvereiket, kincseiket tárták fel a régészeti kutatások.

A Kr. előtti 800 körüli évszázadokban az új fém, a vas alkalmazása a szkíták, majd a kelták térhódításával egyidős. A kelták (Kr. e. 400 után) vasalt ekét, forgóköves malmot használtak, de az üveg és a fazekas korong ismerete is hozzájárult az életmód megváltozásához.

A Kr.sz. 1. század után az Alföld keleti részén szarmaták telepedtek meg, akik kb. 400 évig éltek területünkön. Törzseik emlékeit a hun időkből (5. sz.) is ismerjük.

Az Alföldön a gepidák terjeszkedése az 5. század második felében bontakozott ki. A nyíri Mezőségben erre viszonylag kevés lelet utal. Annál inkább reprezentatívabb az 568-tól 895-ig tartó avar időszak emlékanyaga. Ezen időszak korai részét (670-ig) a feltárt leletek alapján iráni és belső-ázsiai párhuzamokkal jellemezhetjük. Ebből az időszakból származnak a lovas temetkezések rekonstrukciói és egy korabeli feltárt sír ritka lelete: egy bizánci import amfora. Az ezt követő késői avar kor népességei részben Belső-Ázsiából, részben a Volga vidékéről származtak.

895-ben a magyar honfoglalók jelenléte jellemző e térségben. Számos temetőik közül elsősorban a nemzetségi arisztokrácia fegyveres kíséretének sírjaiban feltárt leletek szolgáltak alapul ahhoz, hogy a férfi és a női viseletet rekonstruálhassák és bemutathassák a régészek.