Hol itt, hol ott hallhatunk, olvashatunk arról, hogy bizonyos egyházi, illetve világi személyek tiszteletére emlékszobát létesítenek. A berendezés tárgyai őket idézik, s amikor az ember oda belép, megérinti a személy szelleme is. Ezekre a helyekre, ha a megidézett minden vonatkozásban példa értékű volt életében, szívesen elmegyünk.

Tápén, szülőfalumban nemrég halt meg egy idős asszony: tévékészüléke robbant föl, annak füstje ölte meg. Török Istvánné Kónya Rozália édesanyja imádságos gyógyító, édesapja pedig évtizedeken át a falu harangozója volt. Már ez is jelzi, hogy katolikus hitben és jó erkölcsben élő család volt az övék, akár a többi, hajdani tápai család.

Rozi néni és férje fiatalon került át a Tisza jobb oldalán lévő Tápairétre, és ott főként az asszonyokat és leányokat tömörítő Olvasós társulat vezetője lett. Segített a réti - pajori, lebői, és kutasi dűlőkben szokásos - búcsúk szervezésében, ahol a réti fehér lányokat, másként máriáslányokat irányította. A havi egy alkalommal megejtett tanyai iskolai miséket is ő szervezte, Kószó Palika Ferenc és még néhány vallásos ember, asszony társaságában. Három fiút - Istvánt, Antalt és Jánost - szült. Rozi néni odaát (a Tápairéten) is szőtte a gyékényt, dolgozott a gazdaságban, nevelte a gyerekeket, és mindig jutott ideje arra is, hogy a rétiek lelkét gondozza.

Tápéra 1970-ben költöztek vissza, amikor idős szülei elhaltak, és az 1879. évi szegedi árvíz előtti házat ők örökölték, lakták, megőrizve a szülők bútorait is. Rozi néni itthon is folytatta buzgó tevékenységét. Nyinkó Mihályné Palika Örzse néni "máriaanya" mellett ő is "koszorúfej" (olvasóimádságos kisközösség-vezető) lett. Természetesen részt vett itthon is az egyházi ünnepek és jeles napok templomi és templomon kívüli szervezésében, a temetői kápolna gondozásában, és a saját, kis olvasókoszorúján túl a három további, tápai olvasós társulattal az úgynevezett Szent Titkokat (tápai nevükön cédulákat) nála is lehetett váltani. És volt ideje, érkezése reánk, a szakrális néprajz kutatóira is. Megfordult nála Bálint Sándor és nem egy jelentős kutató, hiszen Rozi néni emlékei nagyanyja, és legfőképpen az édesanyja idejébe nyúltak vissza.

Mivel Rozi néni 1906-ban született, természetesen hordozta és féltve ápolta magában és mindazokban, akiknek lelkével foglalkozott - Tápé vallásos hagyományait. Munkálkodását akár helyi misszióként is értékelhetjük, amelyet Tápén ma emlékszoba idéz, őriz, bizonyítván ezzel, hogy egy egyszerű parasztasszony is érdemes lehet a halála utáni kivételes tiszteletre, megbecsülésre.

Mivel egy rendhagyó emlékkiállításról van szó, hadd kérjem kedves Olvasóinkat arra, hogy régi olvasókkal, hajdani "titkok"-kal, régi szentképekkel, kisebb, régi kegytárgyakkal gazdagítsák a tápai "koszorúfej"- emlékszobát.

Ifj. Lelé József