Corneliu Baba az olténiai Craiován született 1906-ban, Gheorghe Baba karánsebesi templomi festő és Mathilda Baba harmadik fiaként. Temesvárra a bukaresti tudományegyetem bölcsészkarának elvégzése után került, az 1930-as évek elején. Noha itt számos haladó szellemű művésszel ismerkedett meg, életének e három esztendeje csupán a keresés időszakát jelentette számára.

Első önálló kiállítását édesapjával közösen Herkulesfürdőn nyitotta meg 1934-ben. Itt figyelt fel rá Omar Popovici jászvásári (Iaşi) ügyvéd. Az ő tanácsára iratkozott be Baba a moldovai város művészeti akadémiájára, Nicolae Tonitza osztályába. Noha úgy tervezte, két-három hónapot tölt majd el Jászvásáron, eredeti elképzelését a körülmények hatására megváltoztatta: végül tizenhat esztendőt töltött az egyetemen, amely tanárai közé fogadta.

Tonitza mellett Grigorescu, valamint El Greco, Goya és Rembrandt művei befolyásolták leginkább önálló stílusának kialakításában. Főként portrékat, önarcképeket és sorozatokat festett (pl.: a bolond királyról, Arlekinóról) de érzékenyen viszonyult a szociális témákhoz, ráadásul jópár város-, illetve tájképet, csendéletet is az utókorra hagyott. Alkotásai Tokiótól Moszkván, Budapesten, Berlinen és Brüsszelen át New Yorkig megtalálhatók. Rendes tagja volt a Román Tudományos Akadémiának, tiszteletbeli tagja az Orosz Művészeti Akadémiának és levelező tagja a Berlini Akadémiának. 1997-ben hunyt el Bukarestben.

Megjegyzendő: a Temesvári Szépművészeti Múzeumban megtekinthető tárlatnak nem a teljes anyaga képezi az intézmény tulajdonát.