Minden idők legátfogóbb Boromisza Tibor kiállításának megrendezésére vállalkozott a Ferenczy Múzeum. A Szentendrén a MűvészetMalomban, a Festészet Napján, október 18-án megnyíló kiállítást a legújabb kutatások felhasználásával készült és az egész életmű reprezentatív bemutatását nyújtó 280 oldalas, hozzávetőleg 250 színes reprodukciót tartalmazó, a múzeum kiadásában megjelenő Boromisza könyv teszi teljesebbé. A kiadvány két szerzője közül Jurecskó László a nagybányai és szatmárnémeti korszakról (1904-1918) ad összegző áttekintést, míg Török Katalin az elmúlt négy évben a Boromisza hagyatékban végzett feltáró kutatásainak eddigi eredményeit foglalja össze az 1919-1953 közötti időszakra vonatkozóan.

A Boromisza Tibor emlékkiállítás megvalósításában a Ferenczy Múzeum mellett részt vett a nagybányai korszakot bemutató MissionArt Galéria, valamint a művész gyermekei által fenntartott, több mint fél évszázada Szentendrén működő Boromisza Tibor Emlékszoba.

Boromisza Tibort a 20. századi magyar festészet egyik jelentős alakjaként tartja számon a művészettörténész szakma, annak ellenére, hogy teljes életműve évtizedeken keresztül nem nyert tudományos feldolgozást, s az egész életműből válogató utolsó kiállításra is több mint fél évszázada került sor a Magyar Nemzeti Galériában.

A tárlaton - a kiállítótér korlátozottsága ellenére is - több mint százötven műalkotás kerül bemutatásra magán és közgyűjteményekből, közöttük számos olyan, amelyik több évtizedes rejtőzködés után kerül először nyilvánosság elé. Az évek óta folyó kutatómunka egyik célja éppen az, hogy az életmű fehér foltjait ne csak informálisan, hanem felkutatott műtárgyak segítségével is csökkenteni lehessen, de ezen a téren még bőven akad tenni való.

Az életmű rekonstruálását nagyban segíti az a tetemes mennyiségű dokumentációs anyag, amelyet a festő maga után hagyott. Írásai, tanulmányai, feljegyzései, naplói, levelezése, az évtizedeken keresztül összegyűjtött és rendszerezett, saját és mások újságcikkei olyan mélységig adnak betekintést nemcsak az életművébe, hanem a korszak művészeti közéletébe is, aminek köszönhetően értékes és új összefüggések jönnek felszínre. A kiállítás ezért nagy teret szentel az időrendbe állított korszakok szokásosnál gazdagabb dokumentálására, írásos források, archív fotográfiák felhasználásával.

A tárlat mind a festészeti, mind a dokumentációs anyaggal végigköveti az összes élethelyszínt, teret szentelve a művész jelentős írói munkásságának is.