A szentendrei Skanzen Kisalföld tájegységének rábcakapi telkén álló 19. században épült pajtában megrendezett interaktív kiállításnak az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet Kocs településen kifejlesztett és onnan európai hódító útjára induló hagyományos magyar közlekedési eszközre. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, több ütemben végbement felújítási program lehetőséget adott arra, hogy a múzeum birtokában lévő rossz állapotú kocsik és szekerek közül húsz új köntösbe öltözzön és bemutassák őket az érdeklődőknek.

A közlekedés történetének kezdete egyidős az emberiség történetével, hiszen maga az ember is egy idézőjelbe tett közlekedési eszköz, elég csak az afrikai gyalogkaravánokra gondolni. A tényleges tárgyi eszközök tekintetében, a valódi előrelépést a szán, a csónak és kocsi feltalálása jelentette. A közlekedés és a teherhordás évszázadok óta legfontosabb eszközei viszont kétségtelenül a négykerekű járművek voltak, a magyar parasztság által használt eszközök között pedig a legbonyolultabb, legösszetettebb szerkezetnek a kocsi számított.

A Kocsik és szekerek című kiállításban meghökkentő, újszerű megoldásokkal nyílik lehetőség találkozni, így került a pajta mennyezetére egy felfüggesztett szekér, melyen jól megfigyelhető, hogy pontosan milyen elemekből épül fel a jármű, de már a tájegységbe kanyarodva is megragadja a figyelmet -és csalogatja a látogatót a kiállítási helyszínére- a pajta tetejére helyezett közlekedési eszköz.

A tárlat első fele a magyar fejlesztésű kocsi eredetének bemutatására koncentrál, majd a magyar kocsi Európára gyakorolt hatását veszi górcső alá. A kiállítás azon túl, hogy ad egy fejlődéstörténeti áttekintést, játékos kereteken belül, installált szekerek és kocsik mellett érintőképernyők segítségével ismerteti meg az érdeklődőket ahagyományos közlekedés kulturális jellemzőivel, többek közt válaszol azokra a kérdésekre, hogy mi a kocsi és a szekér közti alapvető különbség, milyen mesterségek találkoztak egy-egy kocsi elkészítésekor, hány ló húzta a híres magyar kocsit, vagy milyen a rakoncátlan szekér.

Egy érdekességgel is kiegészül: QR kódok alkalmazásával nyílik lehetőség bővebb információkhoz jutni. Az érdeklődők a ló, szamár, illetve szarvasmarha betanítás és befogás eszközeihez a pajta falain illusztratív fotók segítségével kerülnek közelebb. A tárlat nem mellőzi a járműveket készítő iparosok - a "kerekesek", kovácsok - munkájának részleges bemutatását sem: a Magyar Kovácsmíves Céh filmjéből feltárulnak a magyar hagyományos járművek készítésének titkai.

A járművek időről időre cserélődnek, így az érdeklődők a mindig új és új magyar hagyományos járművekkel találkozhatnak, sőt a tárlatban helyet kap a halottas-, lőcsös- és postakocsi is. A különböző funkciójú, paraszti használatból a múzeumba került kocsik és szekerek mellett felbukkannak a polgári és az úri közlekedés járművei éppúgy, mint a 20. század második felében végbement modernizáció eredményeként készített gumikerekes, modern alvázra épített kocsik is.

A paraszti járműkultúra gazdag példatárát felhasználva a kiállítás rendezői a mobilitás történeti jellemzőinek hiteles és ma is tanulságos bemutatását valósítják meg.