Újabb fontos kiállítóhellyel gazdagodik Pécs belvárosa. 2013. december 14-étől a látogatók előtt is megnyitja kapuit Lantos Ferenc Kossuth-díjas képzőművész életműve előtt tisztelgő állandó tárlat a Vasváry-házban (Király utca 19.).

Az állandó kiállítás Lantos Ferenc a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő alkotásaiból és a művész által Pécs Megyei Jogú Városának adományozott művekből állt össze. Ez utóbbiak között 125 műtárgy szerepel (nagyméretű olaj- és akrilképek, valamint rajzok, kollázsok, sokszorosított grafikák).

A tárlaton megtekinthető – az alkotó műtárgygyűjteményének csak egy részét képező – 110 műalkotás olyan elméleti problémaköröket ölel fel, amelyeket a Kossuth-díjas képzőművész az 1960-as évektől napjainkig feldolgozott.

A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be a szisztematikusan építkező Lantos-életmű főbb vonulatait. A tárlatot Pinczehelyi Sándor képzőművész, Lantos Ferenc tanítványa válogatta és rendezte a Janus Pannonius Múzeum munkatársainak közreműködésével.

A helyszínen több, Lantos Ferenc teljes munkásságát (vagy annak egy szeletét) bemutató kiadvány is megvásárolható. A Janus Pannonius Múzeum munkatársai az életműkiállításhoz rendszeres múzeumpedagógiai foglalkozásokat terveznek a jövőben.

A kiállítás hétfő kivételével naponta 10-16 óráig tart nyitva. A tárlat a Király utca 19. szám alatti Vasváry-ház emeleti termeiben tekinthető meg, decemberben ingyenesen, majd januártól felnőtteknek 600, tanulóknak és nyugdíjasoknak 300 forintos áron.

Lantos Ferenc életrajza

Lantos Ferenc Pécsett született, 1929. február 20-án, mestere Martyn Ferenc volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Budapesten, festő-tanár szakon (1947-1950, 1964) és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, rajz-biológia szakán (1950-1952) tanult, később a Janus Pannonius Tudományegyetemen, DLA fokozatot szerzett (1997-ben).

1959-ben létrehozta a pécsi Erkel Ferenc Zenei Gimnázium képzőművészeti tagozatát, majd tanított az ebből megalapított Pécsi Művészeti Gimnáziumban, illetve Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. 1973-tól a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára, az Épülettervezési tanszéken, ahol szín-forma és térismeretet oktat. 1994-től a JPTE Művészeti Intézetében komplex művészeti szemináriumot indít, majd a megalakuló Művészeti Karon a festészeti tanszék tudományos főmunkatársa, később a PTE Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézet Festészet tanszék osztályvezető tanára 2003. december 31-ig. Közben 1971-től a Pécsi Tervező Vállalat képzőművészeti tervezője.

Lantos Ferenc a pécsi szabad képzőművészeti képzés vezető személyisége. A hatvanas évektől kezdve szakköröket vezet a pécsi művelődési házakban, a Doktor Sándor Művelődési Központban. 1968-ban létrehozta a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1979-ben a Pécsi Vizuális Műhely vezetője. 1982-től a pécsi Apáczai Nevelési Központ és Művelődési Ház vizuális műhelyeinek irányítója. 1985-ben (Apagyi Máriával együtt) megszervezte az Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskoláját, 1992-ben az Apáczai Nevelési Központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját, melynek vizuális tagozatvezetője lett.

1968 óta Apagyi Máriával közösen dolgozta ki – elméletben és gyakorlatban – az interdiszciplináris összefüggésekre épülő integratív (zenei és vizuális) oktatás modelljét. 1972–1977 között a pécsi múzeum támogatásával, Természet-Látás-Alkotás címmel, öt egységből álló (Bevezetés-Szerkezet-Szín-Tér-Analógiák) didaktikai kiállítás-sorozatot készít, amelyek az ország nagyobb városaiban és Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában kerültek bemutatásra. A bemutatók a vizuális nyelv interdiszciplináris rendszerezésének első hazai kísérlete volt.

Díjai, elismerései: Pécs-Baranya Művészeti díja (1965), Pécs Város Művészeti díja (1978), Baranya Megye Közművelődési díja (1981), Munkácsy-díj (1993), Pro Civitate Pécs (1998), MKISZ Életmű díj (2002), Herczeg Klára-díj, senior (2004), a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze (2007), Pécs Város Díszpolgára (2009), Kossuth-díj (2010). A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2000).

Lantos Ferenc festészetéről

„Festészeti munkássága az 1950-es években a „látványfestészetből" indult, hogy fellelve a tájak, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig. Rá is hatással vannak a nemzetközi geometrikus művészet variációs, kombinatorikai, permutációs, szisztematikus, szeriális, stb. törekvései, azonban saját művészetében a külföldi példák szigorú következetességét enyhíti a rendszeres didaktikai, oktatói gyakorlatok analitikus, „közérthető" fogalmazásmódja. Variációs rendszereinek alapsémája egy négyzetháló, melyben körívek és egyenesek átmetszései hoznak létre ismétlődő, színekkel kitöltött felületosztásokat. Ilyen struktúrák elforgatásai és egymásra vetítései 1980 körül interferenciákat" hoztak létre. Ugyanakkor nem szűnik meg az organikus formákban felismert matematikai törvényszerűségekre hivatkozni (pl. Fibonacci-sor, illetve aranymetszés). Fő médiuma az olaj- és akrilfestmény, de murális feladatokhoz alkalmazza az ipari zománcot is, szitanyomatokat készít és állandóan rajzol. Az 1970-es évektől kezdve foglalkozik a sűrű, többnyire vízszintes párhuzamos vonalak optikai hatásával. E kísérletekből keletkeznek a Vibrációk (1982), míg a párhuzamosok sávokká és egymásra épülő faktúrarétegekké bővülése bevallottan zenei struktúrákhoz vezet (Vonalnagyítások, 1979-1985, Szólamok, 1992, Hangzások, 1996). Majd a függőleges-vízszintes, derékszögű négyzetháló szerepe egyre jobban háttérbe szorul, különböző szögeket bezáró ferdék metszik át a felületet, a szabályos motívumok felaprózódnak, a geometria szubjektív, pasztózus, expresszív faktúrával keveredik. Az utolsó években Lantos felszabadult, színpompás „eklektikához" jut el anélkül, hogy korábbi intellektualizmusát feladta volna."

(Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 2000, Beke László)

Janus Pannonius Múzeum