Vass László műalkotás gyűjteményének története a hetvenes évek második felében kezdődött. Az első munkák megvásárlása még nem a tudatosság és megfontoltság jegyében zajlott. A gyűjtemény kialakulásáról és Vass Lászlóról a leghitelesebb magának a gyűjtőnek "Barátok között" című írása.

"Budapest egyik kisvárosra emlékeztető peremkerületében születtem, ahol egymásra ikrekként hasonlító családi házakban bérből, fizetésből élő kisemberek élnek. Három generációnak adott békés otthont, a jövedelemhez szabott kielégítő, ám minden kényelmen túli luxust nélkülöző épület. A cipőipari technikum befejezése, cipész-mestervizsgám után a Magyar Divat Intézet tervezőjeként is itt éltem feleségemmel és két kislányommal. Jövedelmemből önálló lakásra akkor még nem futotta, bár nagyobb gondom volt, hogy szakmai igényeimet, tervezői fantáziámat nem elégítették ki a munkahelyem nyújtotta lehetőségek.

Szabadidőmben terveket és modelleket készítgetve arról álmodoztam, hogy a korszerű igények és a divat követelményeinek megfelelően fel kellene támasztani a hajdani nemcsak Magyarországon ismert és elismert budapesti kézművesipar hagyományait, az ún. „Budapest” stílust. A véletlen sietett segítségemre. Terveimre felfigyelt egy sikeres önálló üzlettel rendelkező cipészmester és kereskedő ajánlatára társa lettem. Négy év után önállósítottam magam, majd saját üzletet nyitottam a Belváros egyik patinás utcácskájában: az itt kapható, terveim alapján, kézi munkával készült cipőket hazai és külföldi vevőim egyaránt ismerik.

A szakmai önállóság igényeket ébresztett bennem mindennapi munkámon túl is, egyre jobban kezdett érdekelni a kortárs magyar művészet. Könyveket vettem, képeket, egyszer ismeretlenül bekopogtam Barcsay Jenőhöz. A találkozás, a mindinkább megtisztelő barátsággá mélyülő ismeretség új irányba fordította életemet. Tóth Menyhért neve hallatán felcsillant a szeme. Kis idő múltán előrukkoltam azzal, hogy szeretnék tőle is egy festményt vásárolni. Hátraballagott, majd előhozott egy nagyon szép kis kompozíciót, (Konstrukció, 1962), amit szinte jelképes összegért ajánlott fel. Amikor megvásároltam, kaptam mellé egy gyönyörű eredeti rajzot is ajándékba. Ilyen rendesen viselkedett Barcsy Jenő egy kezdő gyűjtővel. És így indult el a haláláig tartó nyolcéves barátságunk. Elbeszélgettünk, kikérhettem a véleményét művészeti kérdésekben, és miközben szaporodtak a gyűjteményemben a Barcsay-képek, nagyon sokat tanultam tőle...”

”...Barcsay Jenőtől, Tóth Menyhérttől, Gyarmati Tihamértól, Korniss Dezsőtől, a velük rokon fiataloktól kezdtem gyűjteni. Utazásaim is művészeti ismereteim gyarapítását szolgálták, Tel–Avivtól New-Yorkig, Amszterdamtól Stockholmig. Legjobban azoknak a művészeknek a munkái érdekeltek, akik a konstruktivizmus szellemében dolgoztak – ezek álltak hozzám közel, ezek okoztak örömet, a változó divatok nem érdekeltek.

Dióhéjban ennyi az én történetem. Gyűjteményem ma is gyarapodik, sőt változik, befogadva a még fiatalabbakat, a pályakezdőket éppoly szívesen, mint a tegnap klasszikusainak számító mestereket.”

(Sík Csaba: A Vass-gyűjtemény)