A megújuló egyházi múzeumok sorában a Zsidó Múzeum is átalakuláson megy keresztül. A korábbi, több mint harminc éves állandó kiállítást még az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke nyitotta meg 1984-ben. Ezt a változatlan struktúrát bontotta meg elsőként tavalyi centenáriumi kiállításunk, a 100 év – 100 tárgy időszaki tárlat, amely a magyar zsidóság történetével foglalkozik. A megújulás második lépcsőjeként pedig jelentős nemzetközi alapítványok és magánszemélyek támogatásának köszönhetően, szeptember elején nyitja meg kapuit új állandó kiállításunk, amely a judaizmus általános kérdéseibe vezeti be a látogatót.

Mi tesz egy hétköznapi tárgyat judaikává? Szabad-e múzeumban kiállítani a Tórát? Miért tűnhetnek a vitrinben egyes tárgyak koszosnak? Mit keresnek egy kiállításon házilag készített, ezüst étkészletből, pléh sütőformákból, Tóravértből, vagy éppen lyuggatott rézlemezből készített „recycling” menórák? Hogy kerül a giccs a múzeumba? Válaszok helyett kiállításunk hasonló dilemmákat és gondolkodnivalót kínál a látogatónak. Kurátori koncepció, hogy a tárgyakat a judaizmus mindenre rákérdező jellegéhez, és a Tórát értelmező kommentárhagyományhoz hasonlóan mutatja be.

A kiállítás középpontjában a zsidó tér és idő fogalma áll. A tárlat elején és végén látható, két hatalmas „idő- és tér-henger” közel azonos típusú tárgyakon keresztül mutatja be a zsidó naptár (vagyis idő) illetve a diaszpóra kultúrájának (vagyis tér) világát. Mindeközben a kiállítás koncepciója magához a múzeum épületéhez is szervesen kapcsolódik.

Kontextusba kerülnek például a Majoros Károly által tervezett üvegablakok, a hanukkai menórák pedig azok eredeti, rituális rendeltetésük szerint az ablakban láthatóak. A holokauszt-emlékezet is az épület relációjában jelenik meg, hiszen a kiállítás utolsó termében egy szimbolikus jelentőségű lépcsőfokról tekinthetünk le a zsinagóga kertjére, ahová a gettó felszabadításakor megtalált kétezer kétszáznyolcvan holtestet temették el. De a régi kiállítás kedvenc tárgyai, az ünnepek struktúrája, valamint emblematikus kék színvilága is visszaköszönnek a megújult térben.

Kiállításunkon összetalálkozik a talmudi szövegkommentárok öröksége és a múzeumlátogatás mint „multimédia-élmény.”A látogató így egyidejűleg nézheti a bemutatott tárgyakat, olvashat róluk a magyarázó feliratokon, és értelmezi az azokat körülvevő teret. Ehhez az összetett élményhez interaktív, Android és iPhone készülékre egyaránt letölthető milevtárlatvezető applikációt készítettünk, amely a kiállított tárgyak közötti szövevényes mezőben segít bolyongani.

Szintén a szemléletváltást tükrözi a kiállítás fenntartható designja, amely egy legószerű, mobil struktúra, és amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan újabb tárgyakon keresztül reagálhassunk a jelen kérdéseire. Így kerülhet egymás mellé a kiirtástól megmenekült zsidó nép történetére emlékező, Purimkor használatos Megilla (Eszter-tekercs), és az ugyanezen mintára, de a Horthy-korszak történetéről készült irat.

Abban hiszünk, hogy a múzeum nem mauzóleum, amely egy halott kultúrát konzervál, hanem egy élő organizmus: a folyamatos újraértelmezés és rákérdezés helyszíne.

A kiállítás kurátora: Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója