A múzeum előterébe lépve, jobbról a porta, balról az emeletre vezető lépcsőház fogad, tovább sétálva jutunk a folyosón balra nyomógombos ledes ponttérképhez, világító egyezményes jelekkel, „Várak, templomok, búcsújáró helyek a Völgységben”, az első terem tartalmára hívja fel a figyelmet.

I. terem: Belépve a kiállítótérbe megszólal a zene (gregorián, reneszánsz, török), balról és jobbról vitrinek régészeti leletekkel, fotók és dokumentumok tablókon fogadják a látogatókat. Középen tapintható a bonyhádi gótikus templom modellje. Információs terminál, érintőképernyős számítógép 3D-s rekonstrukciókkal a Völgység középkori várait (Máré, Réka, Szászvár) és a helyi mesterségeket (kovács, fazekas, teknővájó) mutatja be, kiegészülve egy kirakós játékkal. A 16. századi magyar, török viseletek felpróbálhatók.

II. terem: A seregélyraj csivitelése, varjúkárogás hangeffektje vezeti fel a szőlőskertek élővilágát (madarak, róka, rovarok). Balról a szőlő és a bor a parasztgazdaságokban a szőlőművelés és a borfeldolgozás eszközeivel, jobbról az uradalmakban tablón és egy épületmodellen (intéző háza Apátiból (Bátaapáti) 1822-ből) jelenik meg.

III. terem: A tárlatot kétoldalt a bonyhádi nyomdák, nyomdászok vitrinje és tablói, két működőképes nyomdagép teszik egyedülálló együttessé. A szemközti sarok polcán a Völgység Nyomda termékei kézbe vehetőek.

IV. terem: Jobbról a grábóci falusi patkolókovács műhely tárgyai mellett balról a 19. századi új vaskor másik eleme, a bonyhádi keresztény vaskereskedések termékszerkezete láthatóak.

V. terem: Az Apponyiak szalonjának legértékesebb része a lengyeli Apponyi-család 19. század közepéről származó szalongarnitúrája. A Völgység egyetlen arisztokrata családja a magyar arisztokráciának ahhoz a vonulatához tartozott, akik mint a Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek, igen sokat tettek a magyar kultúra felvirágoztatásáért.

Legkiemelkedőbb alakjaik az államférfi gr. Apponyi Albert és a gyűjtő, bibliofil és mecénás gr. Apponyi Sándor. A boltozatos helyiségbe jól illeszkednek a falakon illetve azok mentén elhelyezett romantikus neobarokk ülőgarnitúra, az Apponyi család címere és a családtagjait ábrázoló festmények. A pianínó Kaspar Lorenz bécsi üzemében készült. Középen az Apponyi kastély modellje és egy díszmagyar öltözet tapintható.

Visszatérve a folyosóra jobbról a földszinti előtérbe az emeletre a lépcsőház vezet. Az előcsarnokon, a múzeumpedagógiai a foglalkozató téren át jutunk a hetedik terembe, amin átsétálva kezdődik az emeleti állandó tárlat a hatodik teremmel.

VI. terem: Jobbról a felvidéki magyar lakószoba Udvardról az 1930-31-es évekből származik, kiegészül egy üveges vitrin udvardi női viselettel. Balról a felvidéki magyar sorsot a falakon vitrinek mutatják be trianonitól a párizsi békeszerződésig (1920-1947): Magyar nemzeti lobogó Tardoskeddről, a Teleki-féle Carte Rouge (vörös térkép) tablója, három magyar filmhíradó hangosfilmje − templomfelújítás és országzászló-avatás Deákiban, felvidéki hazatérők fogadása Szobon – hitelesíti történetüket.

VII. terem: Ez a tér kiállítás címadója: „Ház és Ember”A 18. században a Völgységbe betelepített németek meghonosították itt az otthonról hozott gerendavázas építési technikát. Balról egy fachwerk ház modellje, jobbról egy tabló fotósorozata e háztípus szerkezetét, máig fenn maradt házait jeleníti meg. A Tolnába-Baranyába 1945-ben telepített bukovinai székelyek táji építkezését falvaik arculatát is meghatározó építőanyaga fa. Gerendákból összerótt lakó- és gazdasági épületeik mellett, fából volt a gazdálkodás, sőt a háztartás eszközeinek jelentős része is. A Bonyhád-Majosra került Lőrincz Imre asztalosmester székely ház modellje balról, jobbról egy tabló fotósorozata a székely ház arculatát, belső berendezését láttatja. A két ház lakóit látjuk a fényképeken, viseletüket egy-egy pár próbababán öltöztethető ruhákon a házmodellek előtt. Jobbról zenegép idősor: lemezes verkli/kintorna/ gramofon, lemezjátszó, mobiltelefon az ablakok előtt. A verkli és a lemezjátszó megszólaltatható. Ennek folytatásában a fényképezőgép idősor 1896-os favázas géptől az 1990-es évek technikájáig terjed. Az állványos nagy fényképezőgép 1927-ből a kiállított viseletekre fókuszál.

VIII. terem: A teremben balról az 1950-es évek konyhájának és az 1960-s évek szobájának berendezése bizonyítja, hogy 1949-1960 között a szoba-konyha, a lakásínség jellemző lakóegységévé vált Bonyhádon és körzetében. Jobbról az 1956-os forradalom bonyhádi eseményeit időrendi tablója, egy vitrinben jellemző tárgyai és egykorú fegyverek teszik hitelessé. Egy korabeli távcsöves puska kézbe vehető.

IX. terem: A cipőgyártás tematikai egység jobbról balra kiindulva a céhektől a kisiparig, majd visszafele a falak mellett Pétermann és Glaser Cipőgyárától a szövetkezetekig terjed a teremben. Ezt illusztrálják kiállítás eredeti céhzászlója és lámpája. suszterműhelye, a gyárak dokumentációja és tárgy-együttese.

X. terem: Ez a tér az 1987-es állandó kiállítás mementója. Jobbról egy-egy-vitrin az ÉK-Mecsek szénbányászata és Magyar Zománcmű és Fémárugyár tárgyaival-dokumentumaival ipar és üzemtörténeti összeállítás. Balról az eredeti gyári termékek , barnított fotónagyítások a zománcgyári edény- és zománctábla-készítést illusztrálják. Az ajtótól elindulva balról a polcon tapintható edények sorakoznak. A gyermekkuckó funkció kisszékei és asztalai, a kályha, a zománcedények „főzőcskére” adnak lehetőséget.