Az egyik legizgalmasabb kortárs magyar kollekció, az Irokéz Gyűjtemény alapítói, Pados Gábor és Pajor Zsolt a 90-es évek elején azon művészgeneráció alkotásait kezdték el gyűjteni, akik az 1980-as években végeztek a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, az Újlak csoporthoz és a '80-as évek budapesti szubkultúrájához kötődtek, a rendszerváltás előtt szocializálódtak, mégis a történelmi, társadalmi, kulturális változások hatására egy új kontextusban kezdték a pályájukat.

Legtöbben felhagytak a hagyományos festészettel és az új médiumok felé fordultak, a művészet létére, értelmére és a művészként való lét lehetőségeire kérdeztek rá alkotásaikban. A kritikai hangvétel, a konceptualizmus és az új médiumok használata a 2000-es években született műveknél is megjelenik. Többek között Szűcs Attila, Szarka Péter, Kiss Róka Csaba, Esterházy Marcell, Várnai Gyula, Société Réaliste, Tarr Hajnalka képviselik ezt a vonalat.

A Barbár dal című egység a kiállítás azon része, mely az Irokéz Gyűjtemény neoavantgárd műveiből mutat be egy válogatást. Az elsősorban tágabb értelemben vett konceptuális művek az 50-es, 60-as évek paradigmaváltó hangulatára reflektálnak. Például Szentjóby Tamás, Hopp-Halász Károly, Ladik Katalin, Maurer Dóra, a Pécsi Műhely alkotóinak több olyan alkotása is szerepel, melyeket évtizedekig nem láthatott a közönség.