Loránt Anikó a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán végzett 2003-ban. Életútjában a diploma megszerzése egybeesett az anyává válással, ami megváltoztatta a művészethez való hozzáállását is. Ennek megfelelően az otthon, a szoba, a konyha lett a műterme, kisebb méretű műveket készített, könnyebben elérhető anyagokkal kezdett el dolgozni. Jegyzetfüzetekbe, A/4-es lapokra, papírfecnikre készült akvarelljein a gondoskodó szerep, a természethez való óvó viszonyulás és a gyermek fantáziavilága jelenik meg.

A Hospice Ház kiállítására válogatott rajzain a figurális ábrázolások mellett szövegek is feltűnnek, amelyek a világot jobbá változtató varázsigeként hangzanak: „Vidámságot!”, „Igazán fontos, hogy itt vagyok!”. Ez utóbbi mondat szerepel Kaszás Tamás a Hospice Ház kertjébe készült Vandalizált Aldo Leopold-padján.

A pad Aldo Leopold amerikai ökológus, erdész, környezetvédő tervei alapján készült, elsődleges funkciója pedig, hogy szemlélődésre alkalmas helyként szolgáljon. A „hátradőlő” testtartást elősegítő ülőfelület megkönnyíti, hogy minden mást elengedve hosszasan szemlélhessük a körbe ölelő természetet. A pad közelébe a művész újrahasznosított faanyagokból készült madárodúkat és egy etetőt helyezett. Az uszadékfából, kidobott deszkákból, nyesedékekből készült kis „madárházak” fémet egyáltalán nem tartalmaznak, hogy amikor elöregednek, a környezet terhelése nélkül tudjanak lebomlani. A konstruktivizmus formavilágát idéző odúknál a szögletes formák mellett egy-egy korongforma is megjelenik, inspirációs forrásuk egyrészt az emberléptékű modernista építészet (Le Corbusier), másrészt Kassák Lajos Képarchitektúra sorozata. A röpnyílás mérete és a belső kialakítás a madártani egyesület által meghatározott előírásokat követi.