„Egy absztrakt festmény, egy festmény, amely színekből, foltokból, fények és árnyékok lüktetéséből, finom rétegekből, elhalványuló, majd önmagukhoz visszataláló vonalakból épül, hogy végül a képzelet ezer ajtaját szélesre tárva, mozgásba lendítse a szárnyaló vizuális fantáziát." – így fogalmazza meg Henri-Alexis Baatsch író, műfordító találó gondolatait Pető István műveiről.

A fent idézettek szellemével azonosulva a Várfok Galéria örömmel mutatja be új művészének, a Párizsban élő és alkotó Pető Istvánnak első egyéni várfokos kiállítását és egyben eddigi legnagyobb magyarországi tárlatát. Pető István művészete egyszerre hordozza magában a festészet érzéki szabadságát és az elmélyült, meditatív formai építkezést. A lírai és a nyers ellentéte, a vászon struktúráját láttató üres felületek, a több rétegben felvitt, végtelenül finom színátmenetek, az expresszív, vad gesztusok és az organikus, élettől lüktető formák egy különösen gazdag belső világ kivetülései, melyek a lélek különböző régióit pengetik meg a nézőben. Munkásságában a grafika és a festészet állandó kapcsolatban áll egymással. Alkotásmódjának fókusza az építkezés – lírai munkái valójában egy jól-strukturált, lépésről-lépésre átgondolt művészeti program eredményei, amelyben a rendezettségen keresztül nyilvánul meg a teljes formai szabadság.

Pető István 1955-ben, Mezőkövesden született. Mérnöki diplomájának megszerzését követően Lenkey Zoltán és Máger Ágnes mellett folytatja művészeti tanulmányait. Később az Iparművészeti Főiskolát látogatja, majd 1984-ben Párizsba költözik. Festészetét az École des Beaux-Arts-on fejleszti tovább. Kezdetben a Porte de la Chapelle környékén, az aatoth franyoval szomszédos műteremben dolgozott, majd Párizs északi elővárosában, Saint-Denisben telepedett le, ahol 39 éve él és alkot. 1987-ben vált a Maison des Artistes tagjává.

Pető István korai művészetének vonalvezetése Kondor Béla bonyolult, metaforikus rézkarcait idézi meg. A nyolcvanas években fő motívuma az emberi test, azonban már ekkor is kitűnik munkáiból a vonal, mint elem. Művészete organikusan jut el a figurálisból egy indiai utazás következtében a teljes absztrakcióig – emberalakjai végül foltokká, jelekké redukálódnak. Ettől fogva művein a kínai kalligráfiát és a szürrealista automatikus írást megidéző jelrendszereket hoz létre, amelyek azonban nem közvetítenek konkrét narrációt. A 90-es évek végén egy évre New York-ba költözik, ahol kizárólag fest – művészetének figyelme ekkortól fordult egyre határozottabban a belső kertképek irányába.