A dohány elterjedése előtt szerte a világon hallucinogén anyagokat használtak, kábítószer tartalmú növényeket égettek el, azzal a céllal, hogy révületbe essenek a vallási ceremóniákon résztvevők. A magyar népi hiedelemanyagban még a 20. század közepén is találkozhattunk a füstölés szokásával, amelyet többféle célból alkalmazhattak. Így bajmegelőzésre, védekezésre az ártó hatalmak ellen, állat- és emberrontásra, de használták tisztító és gyógyító célból is.

Amerika felfedezése után a dohány igen gyorsan meghódította a világot. Az 1560-as évekre már szinte egész Európában ismert, az 1600-as években pedig a Balkánon, Távol-Keleten és Afrikában is. A dohány európai elterjesztésében nagy szerepet játszott az angol Sir Walter Raleigh és Franciaország portugál nagykövete, Jean Nicot. Ez utóbbi emlékére kapta az új növény Linné, a nagy természettudós besorolása szerint a Nicotiana Tabacum elnevezést.

A dohányt először kolostorkertekben termesztették, mint gyógynövényt. A korabeli orvostudományban igen nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, különböző betegségek gyógyítására ajánlották. Különösen a nagy pestis- és kolerajárványok idején tartották rendkívül hasznosnak a dohány szívását, mivel megakadályozza a betegség további terjedését.

A dohányzási szokások elterjedésében és változásában nagy szerepet játszottak a háborúk. A pipázás szokása a harmincéves háború idején (1618-48) terjedt el Európában. A pipák a legkülönbözőbb anyagokból készülhettek, így gyökérből, porcelánból, cserépből, bambuszból, de a legszebbeket tajtékkőből faragták. Hazánkban Debrecen városa vált híressé cseréppipa készítéséről. Virágkorát a 18-19. században élte, amikor is több mint harminc fajta pipát készítettek a fazekasok.

A szivarozás szokása a napóleoni háborúk idején, a 18. század végén jött divatba Európában, hazánkban azonban csak az 1840-es évektől. A szivarozás elterjedésével új dohányfajtákat honosítottak meg és nemesítettek hazánkban.

A cigarettázás szokása az 1820-as években terjedt el Európában a krími háború idején, az Újvilágban pedig az amerikai polgárháború révén. Az amerikai indiánok már korábban is ismerték a cigarettát, ők a dohányt kukoricalevélbe csavarva szívták, ezt helyettesítették a spanyol katonák vékony papírral. Az 1900-as évektől a gyorsan szaporodó cigarettagyárak elárasztották a világot termékeikkel. A könnyebb rágyújtást tette lehetővé a kénes gyufa megjelenése. Az I. és a II. világháború meghozta a cigaretta teljes diadalát, ez lett a barátság és a férfias bajtársiasság szimbóluma.

A dohányzás kultúrtörténetéhez szorosan hozzátartoztak azok a dohányzási módok és eszközök, amelyek az elmúlt évszázadok alatt kialakultak, tökéletesedtek és maradtak fenn, vagy pedig teljesen elfelejtődtek. A dohányzás különböző módjai az elmúlt századok alatt visszatükrözték a dohányos társadalmi hovatartozását.

Kiállításunk nem kíván propagandát kifejteni a dohányzás mellett, hanem annak történetét, mint az egyetemes kultúrtörténet közérdeklődésre számot tartó jelenségét, gazdasági, társadalmi vonatkozásait kívánja bemutatni.

Korkes Zsuzsa a kiállítás rendezője