Az 1850-es években épült öntöttvas terasz. Első említése a Vasárnapi Újság 1858. április 11-i, a kastélyról szóló cikkében olvasható. Ez a terasz biztosította a külső és belső terek egybenyithatóságát a felé nyíló három szalonból, valamint innen lehetett lejutni a kastély mögötti kis kertbe, ahonnan lépcső vezetett az egykori tó (1,5 ha) irányába.

A 19. századi lépcsőház elbontásával 1910-ben létrehozott helyiség. Az ajtókat és ablakokat tagozott gipszkereteléssel és erőteljes szemöldökpárkánnyal hangsúlyozták. Archív fotók alapján készült az eredeti intarziás parketta hiteles rekonstrukciója: leveles-indás bordűrkereten belül átlósan rakott kettős négyzetelemek sarkaikon csillagmintával. A

A helyiség belső díszítései is ebből az időből származnak. A padozat sárga-fehér diagonálmintásterrazzo burkolat, melyben megjelennek a helyreállított légfűtés sárgaréz befúvónyílásai. A déli oldal középtengelyében fehér márványburkolatos kandalló épült, a finomművű rácsdíszítéses kandallóbélés közepén a Károlyi-címer látható.

Gróf Károlyi József Julia nővére gróf Festetics Sándornak, a dégi kastély tulajdonosának a felesége volt és a rokonság révén gyakran megfordult a fehérvárcsurgói kastélyban. Innen kapta nevét a vendégszoba.

A Károlyi család házikápolnája aháború utáni évtizedekben raktár és műhely. 1998-99-ben a kastély elsőként felújított helyisége. Búcsúnapja szeptember 14. Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe.1999. szeptember 19-énszentelték újra. Jelenleg egyházi esküvők, koncertek helyszíne.

Ebben a helyiségben a Károlyi család szívesen tartózkodott, amikor nem igényelte a nagy szalonok hatalmas tereit. A tapétaajtó előtt egy kis csembaló állt. A szürke márványkandalló archív fotó alapján készült hiteles rekonstrukció.

Az 1910-es átépítéskor kialakított helyiség. A padozatban elhelyezett üvegfödémen át látható a klasszicista periódus lépcsőházának tagozott párkánya és okkeres-barnás színvilágú meanderes díszítőfestésének maradványa.

Az 1910-es átalakítás legfontosabb célja a kor divatjának megfelelő reprezentatív emeleti díszterem – jelen esetben könyvtárterem – létrehozása volt. A díszudvar felöli homlokzati fal középrészének megbontásával és félköríves alaprajzú bővítésével kialakult térben vékony betonkéreg falazattal hozták létre a galériával osztott, falfülkés, falpilléres, ovális alaprajzú termet.

Ebben a teremben volt a Károlyi család „kis ebédlője“, amit akkor használtak, amikor családi körben kívántak étkezni és nem volt szükség a nagy díszebédlő igénybevételére.

A legdíszesebben kialakított emeleti helyiség. A fehérmárvány kandalló építését finom kidolgozottsága, formavilága és feltolható vaslemezes tűztér-lezárási módja alapján az 1840-es évek építési periódusához köthetjük.