A múzeum megalakulásakor, 1980-ban a gyűjtemény gyakorlatilag egyetlenegy fényképet sem tartalmazott Albertfalváról. Nehezítette a helyzetet, hogy amikor 1973-ban elkezdődött az albertfalvi Fő utca lebontása az új lakótelep felépítése céljából, nem készült felvétel a lebontandó házakról. Közel húsz év kellett ahhoz, hogy annyi kép összegyűljön, hogy egy összefüggő anyag kerekedhessék ki belőle.

A közel 100 éves település életében - az 1920-as évek elején - nyílt lehetőség arra, hogy Budafoktól elválva (egyházi viszonylatokban is), önálló megoldásként iskolakápolnát hozzanak létre. Az akkor már nagyközség iskolájának egyetlen tanterméből vasárnaponként kihordták az iskolai bútorokat, és a kápolna felszerelésével rendezték be azt. E kápolna eredeti felszereléseit mutatja be az egyik kiállítási szoba. Megtalálható itt az eredeti tabernákulum, a szenteltvíztartó, valamint szobrok és zászlók is.

A borgyűjtemény 32 ország 600 féle borát mutatja be. A 600 üveg bor mind más- és másfajta; zászlók jelzik az egyes országok borait. A gyűjtés 30 évvel ezelőtt kezdődött meg és tart napjainkig is. Minden borról katalógus készült, a bor fajtájának, nevének, keletkezési helyének, stb. feltüntetésével.

A mai Budapest területén a kelta eraviscus törzs központi telepe a Szent Gellért-hegy déli lejtőjén húzódott. Az I. század első felében a római kormányzat az eraviscusok egy részét az albertfalvi síkságra telepítette át. Az ókori település jelentős hányada Albertfalván, a mai Öntödei Formázó és Segédanyagokat Gyártó Kft. helyén terült el. Az első ásatások az 1950-es évek végén voltak, majd a 6-os főközlekedési út másik oldalán folytatódtak 1994-ben és tartanak a mai napig.