A kiállítás kiemelkedő darabjai: Munkácsy Mihály "Honfoglalás" c. nagy színvázlata, valamint Vágó Pál "Szeged szebb lesz mint volt" c. festménye. Emellett olyan festők műveit is megtekinthetik az érdeklődők, mint Csók István, Mednyánszky László, Vinkler László vagy Koszta József.

A kiállítás alapgondolata Szeged „főutcájához,” a Tiszához és ehhez kapcsolódóan az Alföldhöz, annak élővilágához kötődik. A látogatók megismerkedhetnek az erre a területre jellemző állat- és növényfajokkal, például a barnamedvével, a farkasokkal, szarvasokkal, őzekkel és számos madárfajjal.

A Móra Ferenc Múzeum tetején lévő két kilátóról a magasból nézhetünk le Szeged belvárosára. A kisebb kilátóból a Széchenyi tér környéke látható, a nagyobb kilátóból pedig a Tisza és a Belvárosi híd figyelhető meg. A nagyobbik kilátóban egy különleges eszköz, egy kronoszkóp várja az érdeklődőket. Ebbe belenézve az 1870-es évek szegedi belvárosa tárul látogatóink szeme elé.

A védett jellegű Lucs-gyűjtemény a XIX-XX. századi magyar képzőművészet legjelentősebb mestereinek alkotásaiból nyújt válogatást. A látogató árnyalt és gazdag képet kap a század magyar festészeti törekvéseiről, hiszen a gyűjtemény Szinnyei Merse Páltól egészen Barcsay Jenőig mutatja be a modern magyar festészet alakulását.

A legnagyobb hazai hun kincsleletet, a nagyszéksósi aranykincset is bemutatják a Móra Ferenc Múzeum új állandó kiállításán. Bálint Mátyás gazda szőlőjéből került elő egy „fél talicskányi” aranykincs 1926-ban Nagyszéksósón, melyet Móra Ferenc, a szegedi múzeum akkori igazgatója tárt fel.

Móra Ferenc, aki elkötelezett természetvédő volt, már száz évvel ezelőtt felismerte a környezetvédelem fontosságát, s életművének ez az üzenete ma még fontosabb és nagyon aktuális. Ennek megfelelően a természethez való meghitt viszonyán keresztül mutatja be Móra Ferenc életútját és gazdag, szerteágazó munkásságát.

A tárlat a szegedi, 1713-ban alapított "Megváltás" patika XIX. sz. végén készült eklektikus, neoreneszánsz bútorait és korabeli berendezését mutatja be.

Az "ö"-ző nyelvjárás, a paprikatermesztés, a papucsos mesterség, a parasztházak napsugárdíszes oromzata és a sokakat vonzó alsóvárosi búcsú a "szegediség" jelképeivé váltak. Az állandó kiállítás a részben máig élő hagyományokat mutatja be.