A tárlat nem egy szokványos agrártörténeti kiállítást jelenít meg, hanem bemutatja, hogy a művelési ág fejlődésén túl mit jelentett a Kárpát-medence népeinek az ókortól napjainkig a szőlő és a bor. Miért termelték, miért tisztelték hitvilágukban, vallásukban a szőlő- és boristeneket. Hétköznap- és az ünnepnapokon, milyen árut és megélhetést jelentett a szőlő és a bor egykor, és mit jelent ma.

A vadászat aranykora Magyarországon című tárlat három teremben, három tematika mentén mutatja be az érdeklőknek a magyarországi vadászat legkiemelkedőbb és eredményekben leggazdagabb időszakát.

A kiállítás a domesztikációs folyamatot a jégkori állapotok felrajzolásával kezdi, és a Kárpát-medencébe - az ún. Körös-kultúra népével - eljutó első háziállatok bemutatásával végzi. Áttekintést ad a háziasítás módszereiről, a háziállatok kialakulásának helyszíneiről, s a Kárpát-medence legfontosabb háziállatainak történetéről. A kiállítás végül a magyarországi archeozoológiai kutatás történetével ismerteti meg az érdeklődőket.

A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. Számos régészeti emlék, nyelvészeti és összehasonlító néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók. Fennmaradásukban és az új hazában való alkalmazkodásukban elsődleges szerepet játszott, hogy ezek a halászati eszközök és módszerek az itteni viszonyok között is beváltak.